MAGYAR UMBRIA 1929. február

KARÁCSONYKOR

KARÁCSONYKOR. Ilyen időket még nem értem igy... Valahol me^rt szél üvölt vadul, Talán a hő is halkan egyre hull, Miközben lassan, lassan alkonyul. Es én csak fekszem csendben, szótalan Bent fűtőtest önt enyhe légözönt Egy fájón édes boldog ünnepérzés Lázas szivemre lopva ráköszönt... Magas fenyők a titkos félhomályban. Imitt-amott egy árva gyertyaszál, De már is csillog minden nemsokára, A fráter Vilmos lámpákat csinál. Az oltárnál a kisded szalmaágyon Aranyhajú kis Jézus szendereg. Nagy birkát visznek Hozzá görnyedezve Az égiekben koldus emberek. Valahonnan most halk zene árad. Falon a sok-sok éneklő profil, Ezek csititják siró Jézusunkat S őket kiséri fráter Teofil.