MAGYAR UMBRIA 1928. október

A SZENTÁLDOZÁS

is bocsit & gyenge akarat rendelkezésére,"/ Payot/. Ezt a csodálatos erőt a szentáldozás ezközlí. Vájjon mint folyik a kegyelem a legfőbb forrásából a lélekbe és hogyan alakit­ja benne a legszebb és legnagyobb jellemet? Jegyezzük meg, £°gy & jellem a szentáldozás egyedüli gyümölcse, melynek kialakítására a kegyelemnek kell közreműködnie. Ezt világo­san bizonyltja Szalézi sz. Ferenc eme tanúsága: Ha már azt is kitalálták, hogy lehet keserű mandulafát édeSsé változ­tatni, ugy to _Lc,hogy kifúrják a fa gyökerét s kieresztik belőle a keserű nedűt, miért ne tudnók mi is kiereszteni a rossz hajlamokat magunkból, hogy helyettük jókat vegyünk ­fel? Nincs oly természet, amelyet valamely rossz szokás meg ne tudna rontani, valamint oly darabos sincs, amely első­sorban Isten kegyelmével, másodsorban figyelemmel és éber­séggel ne volna nevelhető és javitható." Az emberi természetnek van története. Volt aranykora, melyben a kegyelem köntösében tündöklött s ekkor minden hó­dolt benne az észnek. De jött nemsokára a forradalmak véres kora, amely a kegyelem elvesztését,a felsőbb erők megsebe­sülését s az alsóbbak felszabadulását, halált és a betegsé­gek ezer faját hozta. Sajnos, e korban születtünk mi is. A kegyelem birto­kából kiestünk, jóravaló hajlandóságunk megkisebbedett,csak Önmagunk képességs maradt meg alkotórészeinkkel. A megcsor­bult, összeroncsolt jellemből ép, egészséges karaktert kell kovácsolnunk. Igen, de hogyan? Hiányzanak az erők. A kihalt növényt hiába öntözik, hiába ültetik melegágyba, ha nincs benne életerő, nem segit semmi. Az akarattal is így vagyunk Hiába törtetünk, hiába minden fáradozásunk, rossz hajlama­inkféktelensége és korlátlan szabadsága mindig ellene zúdul összetöri és meghiusítja. A legtöbbször ugy vagyunk, hogy amikor jot akarunk véghezvinni, a legnagyobb gyengeségnek és tehetetlenségnek a tanújelét adjuk. Az akarat helyébe az érzékiség, önszeretet, hiu dicsvágy és a rossz hajlamok különféle nemei lépnek fel. Ezekután csak a gyenge, töré­keny, de tehetetlen akarat marad bennünk s még ez ellen is fellázad a rosszravaló hajlandóságunk és még jobban megse­besíti. Az igy megsebesült emberi akarat a tehetetlenség legvégső határához jutva,nincs annyi öne.re ir., idDra-

Next

/
Oldalképek
Tartalom