MAGYAR UMBRIA 1928. október
AKIK FERENC NYOMDOKAIN JÁRTAK
Ian melegséget és vonzalmat vitt a skolasztika száraz bölcseleti, valamint theologiai rendszerébe» A látogtoba jött szent Tamás kérdésére: honnan tanulja a szent tudományt,»Jézust és pedig a megfeszítettet tanulmányozom 1' felelte. Miként sz- Ferenc az igazi tudományt mint ifjú a szent damjánoi feszületen kezdte s az Alvernán Krisztussal befejezte. Mindketten nagyszerű tárgyat választottak, melynek megértését egészen a művészetig fejlesztették. Legnagyobb öröme volt, vájjon mennyi cim illeti meg az Istent, és hogy keresse azokat az eszközöket, melyek a lehető legjobban elűsegitik az Istennek szentelt életet» Ilyem szellem leng hatalmas munkáinak sorai közt, melyekről a hirneves Gerzon mondja:,,. Az összes katholikus tudósok közül Bonaventura világitja meg legtökéletesebben az értelmet és gyújtja fel a szivet." Az akkora erővel, művészettel és tömörséggel megirt Breviloquium s Itinerárium a maga nemébem páratlanok/'/ De libris, quo s religiosi legere tenentur./ „ .. Az égi javak szemlélete foglalkoztatta különösen és más vágya nem volt, mint másokat is azok megértéséhez, mohó vágyakozásához elvezetni. Akinek hasonló vágyai nincsenek, finoman csiszolt és pallérozott elmével sem érti meg e nagy lélek hő vágyakozását. Nem ilyen hangulatban játszotta-e Ee~ renc lelkének ujjongo dalát a néma hegedűn? Nem ilyenkor hallotta-e az angyalok énekét, az égi hegedűk ezüst zenéjét?... Maga bevallotta, lelke majdnem elvált testétől a nagy gyönyörűségtől. A rivo-tortoi testvérek kedves egyszerűsége, tökéletes életmódja kelt életre egy néhány emberöltő leforgása után a spanyol laikus testvérben, sz. Didákban. líapról-na-ra haladt az elődöktől megszentelt franciskánus életmódban, mely , taIán w említenem se kell, maga a tökéletesség, ama bolognai jogtudós véleménye szerint, kivel Quintavallei Bernát testvér igen kritikus helyzetben találkozott. Mindazokat az érzelmeket, melyek lelkét elárasztották, egész könnyedén tudta a vele társalkodokba átültetni. Törekvése volt, valami hasonlóság legyen a szeráfi atya és az ö élete között. Annyira fegyelmezett volt, hogy soha senki a legkisebb zavart avagy indulatot se vette észre ; melyek pedig szinte ösztönszerűleg előfordulnak a buzgó lelkeknél is. Az Isten akaratán kivül
