MAGYAR UMBRIA 1928. október
A SZENTÁLDOZÁS
vétellel -mondja Alexandriai sz, Cyrill,- bennünk szállást bérel, ott lakik s mig Ö bennünk marad, addig mérsékli a testünk tagjaiban uralkodó törvényt» Ez a„Yálasztottak gabonája ! I és a bor, melyből a szüzek sarjadnak. A szent eledel erőt és kedvet önt a jóra, melynek titka és hatása abban rejlik, hogy ki-ki minő áhítattal, szeretettel és vággyal veszi magához. Minél inkább óhajtjuk a Velevaló egyesülést, Ö annál inkább akarja a lelkünkben való maradást. Tüz az, mely a meggyengült erőket az istenes életre lángra lobbantja;elrejtettisteni kenyér, mely táplál és éltet; csodálatos ital, mely megörvendezteti a szivet és kedélyt, 'megerősít, fájdalmunkat és szenvedésünket elfeledteti és a krisztusi élethez uj lendületet kölcsönöz. Jöjjetek hozzám, kik fáradoztok és terhelve vagytok-mondja Krisztus- és én megenyhitlek titeket. Akik nem jönnek hozzám, azok csak vonszolják keresztjüket s egyszer összeroskadnak alatta. Nehéz az élet. Könnyűvé, vidámmá akarod tenni? légy Krisztus barátja. Ö segíteni fog. Ha bün terheli lelkedet, csak siess hozzá; ha csábit a világ, keress Nála menedéket; ha tisztulni akarsz, fürösztgesd lelkedet az 0 kegyelmi gyógyfürdőjében; ha javiílni alcarsz, borulj alázatos lélekkel oltára zsámolyára; ha jámborul akarsz élni, vidd szivedet gyakran tabernákuluma eléj ha jobb életet akarsz kezdeni, köss bensőbb baráti viszonyt Ővele; ha szentülni akarsz, egyesülj Vele minél többször. Ez a sz. áldozás csodás és elrejtett titka, amit megérteni, felfogni nem lehet, ezt - ha valamikép kifejezhetik szavaim- csak átélni lehet az Ö isteni szivének csarnokában, ha minél jobban közeledünk a szeretet és egyesülés szárnyain. A mindennapi kenyér az élet sivatagjában nekünk, földi zarándokoknak oázis. Itt nyújt a jó Pásztor hüsito, felüdítő italt az elepedő léleknek; itt éleszti újra az elcsüggedt szivet; itt ad~mennyei vigasztalást a kiállott fáradalmakért és nehézségekért. így megerősödve és felüdülve, vidám sziwel és égre emelt szemekkel vándorolhatunk az élet sivatagjában. Végre e szentséggel táplálkozóknak gyönyört és élvezetet nyújt, mely átalakitja lényünket Jézushoz, az emberi vonások kezdenek hasonlók lenni Jézushoz, a földnek hatása mindinkább homályosodik, a mennyei pedig kezd feltűnni és az embei
