Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)

XI. FEJEZET. A Szentírás megértésének és a jövendölésnek ajándéka Szentünkben

nek gondolta magát. Mire lába elé esett és könnyek között vallotta meg, hogy min gondolkozott és kérte bocsánatát, 9. Volt egy istenes testvér, akire Krisztus szolgája sokat gondolt úgy, hogy bárcsak méltó lenne az égi kegyelemre, s akit bár szeretettel vett körül, mégis azt hitte, hogy nem tartozik az Istentől kiválasztottak közé. Mivel ez a gondolat fölöttébb kínozta, igen epekedett az Isten emberének barátsága után, de szívének ezt a titkát senkinek sem árulta el. A kegyes atya magához hívta őt és édesdeden így beszélt hozzá: — Édes fiam, ne zavarjon az a gondolat, hiszen a legkedvesebbem vagy, s mint nekem különösen kedves felé szívesen mutatok bizalmat és szeretetet. Csodálkozott ezen a testvér és a buzgóból még buzgóbb lett, s nemcsak a szent férfiú szeretetében növekedett, hanem a Szentlélek bőségesebb ajándékaiban is részesült. 10. Midőn Alverna-hegyén cellájába zárkózott, társainak egyike igen-igen szerette volna, ha az Ür szavaiból valamit sajátkezűleg följegyezne. Nem testi, hanem erős lelki kísértések gyötörték ugyanis és azt hitte, hogy attól elmúlnának, vagy legalább is bizonyára enyhülnének. Ez a vágy epesztette belülről, mert szégyenlősségében a szent atyának erről mitse mert szólni. Ámde amit az ember nem mondott meg, azt kinyilatkoztatta a Szentlélek. Megparancsolta tehát a nevezett testvérnek, hogy hozzon neki tintát és papírost. Arra a testvér kívánsága szerint sajátkezűleg írta az Ür dicséretét, végül áldását,8 majd így szólt: — Vedd ezt a papirost és őrizd gondosan halálig! S amint megkapta a testvér a kivánt ajándékot, tüstént megszűnt a kísértése. Meg is őrizte az írást és később csodás dolgokat mívelt, s bizonyságául szolgált Ferenc erényeinek. 11. Káptalan idején, amelyet helyettese vezetett, ő maga cellájában imádkozva közbenjáró és közve8 „Áldjon meg téged az Ur és őrizzen meg téged; az Űr mutassa neked orcáját és könyörüljön rajtad; az Ur fordítsa hoziád orcáját és adjon neked békességet." Móz. 6, 24-26.