Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)

X. FEJEZET. Imádságos élete és erényei

Kéz megenged. Ën mindannak elviselésére, amit reám mért, gyönyörűséggel készen állok! Ezt a lelki határozottságot a gőgös gonoszlelkek nem bírták elviselni és megszégyenülten távoztak. 4. Az Isten embere tehát egyedül és békében maradt. Nyögései betöltötték a berkeket. Könnyeit hullatta, mellét verte és mintha titokzatos dolgokra talált volna, úgy társalkodott Urával. Itt felelt a Bírónak, itt esengett az Atyához, itt társalkodott Vele, mint barátjával, és a testvérektől is megannyiszor megfigyelten hangos nyögések közt itt rimánkodott az isteni kegyelemért a bűnösök számára és keserves zokogással siratta az Or kínszenvedését. Itt látták imádkozni éjjel, amint karját kereszt módjára széttárta, miközben egész teste fölemelkedett a földről és fénylő felhőtől volt körülvéve. A teste körüli csodás fényesség volt a bizonysága lelke csodálatos ragyogásának, s mint biztos jel igazolta, hogy feltárultak előtte a neki megfoghatatlan dolgok és az isteni bölcseség titkai. Ezekről azonban nem beszélt, csak amennyiben Krisztus szeretete sürgette és felebarátainak java megkívánta ezt. Azt mondogatta, hogy másként könnyű áron elvesztegetné a fölbecsülhetetlent és könnyen maga ellen hangolná Adományozóját. Mikor visszatért a magán ájtatoskodásokból, amelyek őt egészen megváltoztatták, fölöttébb serénykedett a többiek szerint viselkedni, nehogy a külső hiúság megfossza a belső jutalomtól. Mivel a nyilvánosság előtt hamar meghatódott, az Ür látogatása esetén mindig odavetett valamit a körülállóknak, hogy a Jegyes iránt érzett bizalmas viszonyát külsőleg észre ne vegyék. A kitöréseket, nyögéseket, hangos sóhajokat, a külső jeleket imádság közben a testvérek közt mindig kerülte azért is, mert szerette a titoktartást és azért is, mert a belsők felé fordulva egészen az Istenre függeszkedett. Gyakorta beszélt így bizalmasainak: — Midőn az Isten szolgáját imádság közben látogatás éri, azt kell mondania: Ezt a vigasztalást, Uram, te küldted az égből nekem, bűnösnek és méltatlannak, azért azt a te őrizetedre bízom, mert magamat csak a te kincsed eltékozlójának érzem. S midőn