Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)
IX. FEJEZET. Szeretetének heve és a vértanúság után epedő vágyakozása
moly és idős férfiú, e szavak hallatára távozott színe elől. A szent viszont így szólt: — Ha megígéred, hogy te és néped Krisztus hitére térsz, ha a tűzből sértetlenül jövök ki, egyedül » bemegyek a tűzbe. Az esetre, ha elégek, tudjátok ezt be bűneimnek. Ha pedig sértetlenül megőriz az isteni erő, ismerjétek el Krisztust, az Isten erejét és bölcseségét,l6 az igaz Istent és mindenek üdvözítő Urát. A szultán válaszában még erre a választásra sem mert ráállani, mert félt népének lázadásától. Mindazonáltal sok értékes ajándékkal halmozta el, amelyeket Isten embere, nem a hiú dolgok, de a lelkek üdvének szomjazója lévén, sárként megvetett. A szultán pedig ezt látva, csodálattal telt el, s még nagyobb tiszteletre gerjedt iránta. S bár nem tért át» vagy nem mert áttérni a keresztény hitre, kérte, hogy üdvösségéért fogadja el ajándékait a keresztény szegények és templomok javára. Ebbe azonban Kriszti» szolgája, minthogy irtózott a pénz terhétől és a szultán lelkében nem vette észre az igazi jóindulat gyökerét, semmiképen sem egyezett bele. 9. Mikor aztán látta, hogy célját annak a népnek megtérítése tekintetében nem érheti el, égi sugallatra elhagyta a pogányok területeit. Ilyenformáit az isteni irgalom rendelkezésére és a szent férfiú érdemére csodálatosan az történt, hogy Krisztus barátja, bár a halált, amit öérette egész erejéből keresett, de el nem ért, a vágyott vértanúságtól végkép mégsem esett el, amennyiben utóbb kiváltságosán elnyerte a (krisztusi) sebhelyeket. Ily módon később az isteni szeretet még jobban perzselt a lelkében, s még erősebben csapott ki testéből... ö, boldog férfiú, akinek testét bár a zsarnok vasa nem tépte, mégis hasonlít a megölt Bárányhoz! ö, mondom, valóban és egészen boldog ember, akinek lelkét „bár az üldöző kardja nem rabolta el, de azért a vértanúság pálmáját sem veszítette ell.. 1 6 Kor. I. 1, 24.