Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)

VIII. FEJEZET. Jámbor érzülete és hogyan vonzódtak hozzá az esztelen lények

a testvéreket az imakarban énekelni hallotta, 6 is a templomba ment, s minden idomítás nélkül térdre ereszkedett, s az isteni Bárány anyjának, a Szent Szűznek oltáránál mintegy üdvözletképen bégetett. Sőt mikor Krisztus legszentebb teste úrfelmutatásIcor fölemelkedett, meghajtott térddel leborult, mintha a tiszteletadó állat vádolná a tiszteletleneket és a Szentség előtt való hódolatra Krisztushoz hívogatná a jókat... Ismét máskor Rómában is vele volt egy bárány, még pedig a legszelídebb Bárány iránti tiszteletből, amelyet egy előkelő asszonynak, De Septem Soliis Jacoba úrnőnek a gondjaira bízott. A bárány aztán, mintha a Szent lelkileg kitanította volna, elválaszthatatlanul a templomba menő, ott időző és onnan visszatérő úrnőhöz társult. Ha reggel odázta a felkelést, úrnőjét szarvacskájával és bégetésével fölébresztette, s viselkedésével jelezte, hogy induljanak a templomba. Ezért az úrnő a csodálatos és szeretetreméltó báránykában Ferenc tanítványát és az ájtatosságban mesterét látta. 8. Ismét más alkalommal Greccióban egy élő nyuszihoz jutott, amely a földre téve tetszése szerint szabadon elfuthatott volna, de a kegyes atya hívó szavára gyors sietséggel ugrott ölébe. Szíve melegével vette körül, s mint szerető anya édes beszéddel oktatta ki, hogy ne hagyja magát elfogni; majd szabadjára bocsájtotta. Többször letette a földre és szabadon eresztette, de az visszatért ölébe, mintha valami titkos ösztönnel megérezte volna jóságát. Végül is parancsára a testvérek vitték védettebb, magányos helyre. Hasonlóképen történt, hogy a perugiai tó szigetén egy tenyésznyulat fogtak és adtak neki, amely mindenkitől félt, csak az ő kezére és ölére bízta magát otthonos szelídséggel. A rieti tó mentén grecciói magánya felé haladva egy pásztor tiszteletből valami vízimadarat ajándékozott neki, amelyet örömest fogadva kitárt kézzel csalogatott magányához, ahonnét az távozni sem akart. Ekkor égre emelte szemét, hosszasan imádkozott és egy óra múlva visszatérve édesdeden ismét ráparancsolt a madárkára, hogy az Urat dicsérve tá-