Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)

V. FEJEZET. Szigorú élete és miképpen nyújtottak neki vigasztalást a teremtmények

élvezésébe, hogy másvilágon képzelte magát. Ez a testvérek előtt sem volt titok. Többször látták az Ür túláradó és gyakori vigasztalásainak jeleit rajta, ami­ket ő maga sem titkolhatott el semmiképen sem. 12. Máskor meg, mikor egy rendtársának kiséreté­ben Lombardia és a trevisói őrgrófság között prédi­kálás céljából a Pó mentén járt, sötét éjtszaka borult rájuk. Az út sok és nagy veszedelmet jelentett a ko­romsötétség, a folyó és a posványok miatt. Ekkor társa így szólott a szenthez: — Imádkozz, atyám, hogy a fenyegető veszedel­meket kikerüljük. Erre ő bizakodással így válaszolt: — Hatalmas az Isten, s ha úgy tetszik kegyes­ségének, a sötétséget elűzi és azt jótékony világosság­ra változtatja! Alig fejezte be szavait, íme csodálatosan olyan fényesség sugárzását érezték maguk körül, hogy a másoknak sötét éjtszakában ők világosan látták az utat és körülötte mindent. Ennek a fénynek vezetése mellett aztán lelkileg megerősödve énekszó és dicsé­retek közt sértetlenül értek a nem kis távolságnyira eső fogadóhoz. Mérlegeld, milyen csodásan tiszta és erős volt ez az istenes férfiú, akinek intésére a tűz heve alább­hagy, a víz íze átváltozik, akinek angyali zene nyújt vigasztalást és isteni fény világítja meg útját. Való­ban, e szent ember szent óhajainak az egész világmin­denség szolgálatára volt!

Next

/
Oldalképek
Tartalom