Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)
IV. FEJEZET. Kormányzata alatt szerzete elterjed és megerősítteti az előbb jóváhagyott szabályzatot
nyeret, se bort nem ízlelt, mégis erős és egészsége« maradt. 9. Krisztus gyermekei az erényekben és érdemekben egyre növekedtek. Jóhírük illata úgy elterjedt mindenfelé, hogy a szent Atya látására messze földről sereglettek az emberek. Ezek között volt egy kiváló költő, akit a császár is megkoszorúzott és a versek királyának nevezett el. E férfiú föltette magában, hogy fölkeresi az Isten emberét, a világi hiúságok e megvetőjét. Éppen S. Severino körül talált rá, ahol valami kolostorban prédikált. Am az Ur keze érintette őt és két keresztbetett fényes karddal megjelölve látta a Krisztus keresztjéről szónokló Ferencet, még pedig az egyik kard fejétől a lábáig, a másik kezétől a kezéig ért és melle előtt keresztezte egymást. S bár előzetesen nem ismerte személyesen Krisztus szolgáját, e csodálatos jel után mindjárt fölismerte őt. A látvány hatása alatt utóbb elhatározta, hogy jobb útra tér és a szent szavainak erejétől megihletve, mintha ajkáról jövő kard járta volna át lelkét, a világi pompát megvetve csatlakozott a szent Atyához. Ez midőn látta, hogy a világ nyugtalanságából tökéletes békességre tért, Pacificus (Békességes) testvérnek nevezte őt. Ez utóbb nagy életszentségre jutott, s még mielőtt Franciaországnak tartományfőnöke lett volna, (ő viselte elsőnek ezt a tisztséget!) arra érdemesült, hogy meglátta Ferenc homlokán a nagy Thau-t, amely arcát különféle színben rendkívül értékességűre szépítette. Ezt a jelet ugyanis a szent férfiú nagyon tisztelte, gyakran magasztalta és azokra a sorokra, amelyeket ő írt, sajátkezűleg aláírta, mintha az lenne a feladata, hogy Thau-t jegyezzen a próféta szava szerint az igazán Krisztushoz tért siránkozó és bánkódó férfiak homlokára J 7) Ezech. 9, 4-ben ez olvasható : „És mondotta neki az Úr : Járd be Jeruzsálem városát és jelöld meg tau-val ama férfiak homlokát, akik siránkoznak és bánkódnak mindamaz utálatosságok miatt, amelyek benne történnek." A thau(t) a héber betűsor utolsó betűjének neve; régi héber és arámi, sőt etiops, francia, görög, latin és kopt alakja a kereszt (X, ~h). Ezekiel szerint az általános öldöklést csak azok kerülhették el, akiknek homlokát a kereszt jele ékesitette. Ez a betű az egyiptomiak és más régi népek titok-tanai szerint az élet jelképe volt.
