Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)
Függelék.Halála után történt néhány csodája
összes tagjai helyükre húzódtak és teljesen rendes lett. A nagy csoda mindenkit bámulattal töltött eU 6. Az ostiai Choréban egy ember úgy elvesztette alsó lábszárát, hogy nemcsak menni, de mozdulni se tudott. Szörnyű állapotában, minden emberi segítségtől megfosztva egy éjtszaka mintha Szent Ferencet látná, ilyenformán kezdett panaszkodni neki: — Segíts meg engem, Szent Ferenc, vedd figyelembe irányodban tanúsított buzgóságomat és szolgálatomat! Hiszen csacsimon vittelek, szent kezdet és lábadat csókoltam, irányodban mindenkor buzgó és jóakaró voltam, íme, most pedig meghalok ennek a rémes fájdalomnak gyötrelmében. E panaszkodásra legott felfigyelt a jótettekre emlékező és a buzgóságért hálás Ferenc és egy test1 A florenczi kódex, Wadding és az Acta Sanctorum elmondják itt még a következő csodát is. A pedemontioi Susában bizonyos Riparolói Ubertinus nevű ifjú belépett a ferencesek rendjébe. Üjoncévének ideje alatt valami rémületes félelem következtében elmebajos lett és teste jobb oldalának hüdése miatt hallását, nyelve mozgékonyságát és érzőképességét is elvesztette. Napokon keresztül nyomta így az ágyat, mint nyomorék, rendtársainak nem kis szomorúságára. Szent Ferenc ünnepének közeledtére, a vigilián visszanyerte elméje tiszta látását, s a maga módján, dadogó nyelven, de buzgón kérte a kegyes atyát. Mikor a testvérek a hajnali zsolozsmát imádkozták a templomban, a testvérek csuhájába öltözötten megjelent a betegnek a Szent, mire nagy fényesség támadt. Majd kiterjesztette kezét fejétől a lábáig teste jobb oldala fölé, s enyhén végigsimogatta. Ujjait fülébe tette, jobb vállára pedig bélyeget nyomott e szavak kíséretében: — Ez lesz majd a jel, hogy az Isten általam, akinek példájára léptél a rendbe, teljesen meggyógyított! — Majd kordával övezte át, mivel a nélkül feküdt, s így szólt hozzá: — Kelj fel és menj a templomba, hogy a testvérekkel együtt illő hálát adj az Ürnak! E szavak után hálából kézzel akarta őt illetni az ifjú és lába nyomát is csókolni, de a Szent eltűnt szeme elől. Ezután teste, s elméje épségét, érző képességét és nyelve használatát visszanyerve a templomba sietett. A testvérek és az •ttlévő, őt hűdésesnek és elmebajosnak ismerő világiak nagy ámulatára résztvett a zsolozsmán. Majd elmondta rendre a vele történteket, miáltal sokakat serkentett buzgóságra Krisztus és szentje iránt. M7
