Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)
Függelék.Halála után történt néhány csodája
halt. Minthogy szülei már több gyermeket nem remélhettek, gyermekükben magukat kihaltnak vélték^ Rokonaik és barátaik már gyülekeztek a szomorú temetésre, mialatt a boldogtalan anya kibeszélhetetlen fájdalommal és mérhetetlen szomorúsággal eltelve, feküdt és mitsem vett észre a körülötte történtekből. Közben Szent Ferenc egy társa kíséretében megielent az őt tisztelő elhagyott asszonynak és ilyen szavakat intézett hozzá: — Ne sírj, mert fáklyád fényét, amelynek kialvását siratod, segítségemmel visszanyered! Az asszony tüstént fölkelt és elmondta, hogy mit mondott neki a szent. Halottját nem engedte eltemetni, hanem nagy hittel hívta segítségül Szent Ferencet, s meghalt leányát megfogva, a körülállók láttára és csodálkozására élve egészségesen 'joj a^pma 3. Noceriában a testvérek egy Péter nevű embertől valami tavat kértek, amire szükségük volt. Ez azonban a kérelemre pörölve válaszolt és a szent tiszteletére és a nevében kért jótett helyett káromlásba tört ki. Oktalanságát ugyan hamarosan megbánta, mert megszállta az istenfélelem az Ür bosszújának következése miatt, ami utóbb sem maradt el. Elsőszülött fia ugyanis folyton betegeskedett és kis idő múlva meg is halt. Fájdalmában a földön fetrengett a boldogtalan atya, miközben nem szűnt meg Szent Ferencet segítségül hívni. Könnyek közt kiáltozta: — Én vagyok az, aki vétkeztem, aki ostobán beszéltem; engem kellett volna büntetned. Szentem, add vissza a bűnbánónak, akit elvettél a gonoszul káromlótól! Visszatérek hozzád, szolgálatodra szentelem magamat és a dicséretnek áldozatát mutatom be neved tiszteletére Krisztusnak. E szavakra, — csodálatos 1 — a gyerek fölkelt és a sírásnak véget vetve elmondta, hogy a test kötelékeiből kivetkőzve, már meghalt, de Szent Ferenc által ismét életre kelt. 4. Róma egyik jegyzőjének alig hét esztendős fiacskája a Szent Márk templomába menő anyjával akart menni. Az anya azonban nem engedte. Erre a fiú a ház ablakán át levetette magát és halálosan öszszezúzódott. Az asszony, aki még nem volt messze,