Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)

Függelék.Halála után történt néhány csodája

vei tényleg érintette. Fölébredése után könnyeket hullatott és előző piszkos kétkedését a könnyek árjával és nyilvános vallomástétellel tüntette el. 4. Rómában egy erkölcseiben ékes és az anyák dicsőségében nemes nagyasszony Szent Ferencet választotta pártfogójául. Képét abban a szobácskájában tartotta, ahol az Atyát rejtekben imádta. 1 Valamelyik nap imádság közben a szent képére nézve észrevette, hogy nem látta rajta a szent sebhelyeket, ami nem kis fájdalommal és csodálattal töltötte el. Pedig semmi rendkívüliség nem volt a dologban, mert a festő nem is festette azokat a képre. Lelkében napokon át töprengett azon, hogy tulajdonképen mi lehet ennek a hiánynak az oka, míg egyszercsak a képen is feltűntek a csodás jelek éppúgy, mint a szentnek más ábrázolásain. Megijedve legott magához hívta Istennek szentelt leányát és megkérdezte, hogy a kép sebhelyek nélküli volt-e. Ez esküvel bizonyította, hogy azelőtt sebek nélküli volt, most azonban sebek is láthatók rajta. Az emberi értelem azonban olyan, hogy sokszor csalódás érheti és még az igazságot is kétségbevonja: a nagyasszony szívébe is veszedelmes kétely lopakodott arra nézve, hogy talán a képen eredetileg is rajta voltak a sebhelyek. Am az Isten ereje, hogy az első csoda le ne kicsinyeitessék, még egy másikat is művelt. A jelek ugyanis eltűntek, s a kép nélkülük maradt fenn, hogy az utóbbi csoda az előzőt bizonyítsa. 5. A katalaumi Leridában történt, hogy valami János nevű, boldog Ferencet tisztelő férfiúnak késő este bizonyos úton kellett áthaladnia, amely halálos leshelyeket rejtegetett nem ugyan neki, akinek ellensége sem volt, hanem a hozzá igen hasonló társának. A rejtekből előlépő valaki ellenségét vélte benne látni, azért többszörösen megsebesítve alaposan helybehagyta úgy, hogy még reménye sem lehetett egészsége visszaszerzésére. Az első ütés ugyanis a vállát érte„ és a karját csaknem egészen leszakította. A második 1 Mt. 6, 6.