Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)
XIII. FEJEZET. Megkapja a szent sebhelyeket
belőle az Ür kinyilatkoztatását. Az isteni Gondviselés ezzel a látomással mutatta meg Krisztus barátjának, hogy vegye tudomásul, miszerint nem a test vértanúságával, hanem lelkének lángolásával kell a keresztrefeszített Krisztushoz hasonlítania. A látomás megszűnte szívében csodás tüzet, testén pedig nem kevésbbé csodás jeleket hagyott. Kezén és lábán legott feltűntek a szegek liggatásai* amint azokat kevéssel előbb a keresztrefeszített férfiúnak képén látta. Keze és lába átdöföttnek látszott, a szegek feje kezének belső és lábának külső részén,, azok hegye pedig az ellenkező oldalon tűnt elő. A szegek feje mind a kezeken, mind a lábakon kerek és fekete, a hegye meg hosszú, visszafordított és mintha visszavert lett volna, magából a húsból kijövet a testből kiállott. Jobb oldalán is, mintha lándzsával átdöfött lenne, piros behegedt sebhely vöröslött, amely gyakran volt nedves a Szent vérétől és megfestette alsó és felső ruháját. 4. Krisztus szolgája látta, hogy testén láthatóan mutatkozó sebhelyeit bizalmas társai elől nem titkolhatja, mégis félt az Ür titkait nyilvánosságra hozni, 1& s így a kétkedés malomkövei között őrlődött a tekintetben, hogy amit látott, vájjon elmondja-e vagy elhallgassa. Ezért magához hivatta néhány testvérét és általános formában fölfedte előttük kételyét és tanácsukat kérte. A testvérek egyike, név és kegyelem szerint is Illuminátus (azaz megvilágosított), látva egyet-mást, ami csodás, fölöttébb álmélkodva így szólt a Szenthez: — Testvér, tudd meg, hogy nemcsak magadért, hanem másokért is bízattak reád az isteni titkok. Megokoltan látszik tehát félősnek, ha azokat, amiket másokért is kaptál, eltitkolod, mert mint elrejtett talentumok miatt korholásban lesz részed. E szavak a szent férfiút megindították, s bár máskor mondogatta volt: az én titkom az enyém, 7 ekkor félve ugyan, de mégis elbeszélte látomásának egymásutánját, s hozzátette, hogy aki neki megjelent, mondott is egyet-mást, amiket életében senki ember« Tób. 12, 7. 7 Iz. 24, 16.
