Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)

XIII. FEJEZET. Megkapja a szent sebhelyeket

XIII. FEJEZET Megkapja a szent sebhelyeket. 1. Ferenc, ez az angyali férfiú, szokása szerint mindenha jót cselekedett, s mint az ég angyalai Jákob létráján, hol az Isten felé emelkedett, hol a felebaráthoz szállt.l Idejét megtanulta okosan úgy érdemesíteni, hogy részben felebarátai javának, részben a szemlélődés nyugodt elragadtatásainak szentelte. A helyek és idők körülményeinek megfelelően majd mások lelki üdvösségének gondozásába merült, majd a sokaság nyugtalanításaiból kiszakaszkodva a magány rejtekébe vonult, hogy a nyugalom helyén szabadon foglalkozhassék Istennel és letörölje lelkéről a port, ami esetleg az emberekkel való együttlét során reátapadt. Sokféle munkája után, két évvel égbeköltözése előtt az isteni Gondviselés egy félreeső helyre, Alverna hegyére vezette. Itt szokása szerint Szent Mihály főangyal tiszteletére negyvennapi böjtöt kezdett. Az égi szemlélődés édessége a szokottnál bőségesebben töltötte el. Mennyei vágyak égő lángjától feltüzelve túlontúl érezte az isteni illetések ajándékait. A magasságokba emelkedett, de nem úgy, mint a fölségnek kíváncsi vizsgálója, akit elnyom a dicsőség,2 hanem mint hűséges és okos szolga,

3 aki az Isten tetszését keresi, amely szerint magát forró vágyódással mindenekfölött óhajtotta formálni. 1 Ter. 28, 12. 2 Péld. 25, 27. 3 Mt .24, 45.