Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)

XII. FEJEZET. Milyen hathatósan hirdeti Isten igéjét és csodás gyógyításai

hogy Isten tetszésével az találkoznék, ha Krisztus hírnökeként prédikálni menne. A visszatérő testvérek tehát amint értesültek, jelentették neki Isten akaratát, ö pedig magát felövezve, legott minden késedelem nélkül elindult. S az isteni parancs teljesítésére olyan gyorsan haladt, hogy az Isten keze rajta lévén, égi új erényességet öltött magárad 3. Mikor az Isten szentje Bevágná közelébe ért, egy helyen különféle madarak töméntelen sokaságára talált. Meglátva őket, vidáman futott arra a helyre és mint eszes lényeket köszöntötte a madarakat. Azok pedig mindahányan megvárták, feléje fordultak, s amelyek a szőllőkben voltak, midőn feléjük közelített, szokatlan fejbiccentéssel tekintettek reá. Hozzájuk érve mindnyájukat gondosan figyelmeztette az Isten igéjének meghallgatására, majd így szólt: — Testvérkéim, madarak, sok dicsérettel tartoztok Teremtőtöknek, aki benneteket tollakkal ruházott fel és szárnyakat adott nektek a repülésre. A tiszta levegőt is neki köszönhetitek, meg azt, hogy aggságtok nélkül kormányoz benneteket... A madarak .ezek és hasonlók hallatára csodálatosan viselkedtek: nyakukat nyújtogatták, szárnyukat csapkodták, csőrüket tátogatták és figyelmesen tekintettek reá. Maga a Szent pedig lelki gyönyörűséggel, csodálkozva járt köztük, s bár csuhájával érintette őket, azok nem mozdultak helyükről, amíg erre nekik keresztvetéssel engedélyt nem adott, mikor is áldásával valamennyien szétrepültek. Mindennek társai szemtanúi voltak, miközben az úton várakoztak reá. Közéjük visszatérve a szent és alázatos férfiú hanyagságról vádolta magát azért, hogy addig prédikált a madaraknak. 4. Aztán a szomszéd helységekben szorgoskodott az ige hirdetésével. Midőn egy Alvianum nevű faluba érkezett, összegyűjtötte a népet és csendet kért, áe a fészkelő fecskék hangos csicsergése miatt alig hallották szavát. Ekkor az Isten embere mindnyájuk Äile hallatára így szólott a fecskékhez: — Nővéreim, fecskék, itt az ideje, hogy én b«* Ezek. 1, 3. ét Lk 24. 49.