P. Takács Ince: Boldog Pármai János A béke anygala (Budapest 1930)

VII. fej. Pármai Jánosnak fölmentése a rendfőnökség alól. Ügyének vizsgálata bírói úton. Halála.

nyes kérdés mérgesítette e! a helyzetett : az t. i., hogy Pármai Jánost is joakimizmussa! vádolták, vagy pláne gherardizmussal. Valószínű, hogy a pápa sohasem hitte el ezt és maga is meggyőződhetett az anagni vizsgálatnál János igazhitűségéről és egyházias érzületéről ; de épen ez a meggyanúsítás kellemetlenül érintette a pápát, akiről különben ismeretes, hogy rendkívül szerette a Ferencrendet és már Fra Gherardino elítélésénél láttuk milyen tapintatosan kérte a párizsi püspököt, hogy a Rend jóhírnevére vigyázzon. Éppen a Rend jóhírnevének előmozdításáért kérhette tehát IV. Sándor pápa Jánosunkat, hogy mondjon le és ne tegye ki önmagát, illetve rendjét meggyanúsításnak. A Bolognai Peregrin testvértől említett „versenytársak" alatt csak a befolyásosabb rendi egyéneket érthetjük, akik t. i. nem voltak megelégedve János rendíőnökségével. Vagyis olyanok, akik enyhített regula szellemében szerettek volna élni, akik az enyhébb irányzatot mindenben pártolták és ép emiatt az ő szemükben János túlságosan szigorúnak tetszett, mivel ő Szent Ferencnek végrendeletét is megakarta tartani, holott azt már IX. Gergely pápa hatályon kívül helyezte. Ezeknek meg teljesen elviselhetetlennek látszott ama ráíogás, hogy János joakimita, azért igyekeztek tőle szabadulni. Vi"