P. Takács Ince: Boldog Pármai János A béke anygala (Budapest 1930)

VII. fej. Pármai Jánosnak fölmentése a rendfőnökség alól. Ügyének vizsgálata bírói úton. Halála.

Angelus Clarenus, a nagy spirituális író mást jelöl meg a lemondás okául. Szerinte ír. János azért nem tartotta meg hivatalát, mert reformmunkáját, spirituális és szigorúbb irányzatát nem fogadta az egész Rend egyenlő elismeréssel. De meg kell jegyeznünk, hogy Clarenus érdekből, spirituális szemszögből mondja ezt. Szerinte ugyanis János olyan ember, aki a spiritualista iránynak tökéletes megtestesítője volt. Azért előszeretettel teszi meg Pármai Jánost spiritualista vértanúnak, akit lazább fegyelmű rendtársai nem értettek meg. — Ez a beállítás azonban nem helytálló. János ugyanis nagyon szépen egyengette a Rend kebelében feltünedező szigorúbb és enyhébb felfogás ki~ békűlésének útját. Ő maga a szigorúbb irányt és a szentferenci eszméket követelte meg a fegyelemben, az egyszerűségben és szegénységben ; mindezekben ő maga élőpélda volt. De amellett a tudománynak és az okos, időszerű előhaladásnak volt az embere. Ez azonban már nem volt a spirituálisoknak és Angelus Clarenusnak Ínyére. Az angol ferences Eccleston szavai szerint János generális mondta azt : „A Rend épületét két fal tartja fönn : a jó erkölcsök és a tudomány." Ezenkívül János generális néhány engedményt is eszközölt ki a római Szentszéktől, amit az okos rendfejlődési