P. Takács Ince: Boldog Pármai János A béke anygala (Budapest 1930)

VI. fej. Pármai Jánosnak a kolduló rendek és a párizsi egyetem vitájában folytatott tevékenységéről

beállításokkal és gyöngéd célzásokkal szemben rá kell mutatnunk arra a tényre, hogy János generális minden gherardizmustól ment ; ha ugyanis Fra Gherardino tanait ő is tartotta volna, akkor nem Boldoggá, hanem eretnekké kellett volna őt nyilvánítani, mivel aki az örök evangélium hirdetése által a szentírási könyvek elégtelenségét, a jelen megváltói üdvrend fogyatékosságát hirdeti — az eretnek. Ez ellen pedig már eleve, mint bizonyítás nélkül állított vélemény ellen, tiltakoznunk kell. Hogy Pármai János generálistól távol állott Fra Gherardino tanainak pártolása, kitűnik Salimbenenek abból az állításából, hogy könyvét rendtársai tudta nélkül tette nyilvánossá. Ezt pedig nem állíthatta volna Salimbene hazugság nélkül, ha maga a rendfőnök is tudott volna Gherardino szándékáról. A második bizonyíték Pármai János ártatlansága mellett az a tény, hogy megbüntette Gherardinot azáltal, hogy őt megfosztotta a tanítási, prédikálási és gyóntatatói hivataltól és Párizsból a saját rendtartományába, Szicíliába küldte haza. Sőt János rendfőnök a metzi egyetemes káptalan elé vitte a dolgot és kimondatta a káptalan határozataként, hogy ezentúl senki a Renden kívül ne merészeljen valami könyvet kiadni, hacsak előbb a provinciális-miniszter és a rendi kormánytaná-