P. Takács Ince: Boldog Pármai János A béke anygala (Budapest 1930)

VI. fej. Pármai Jánosnak a kolduló rendek és a párizsi egyetem vitájában folytatott tevékenységéről

a többiek közül, akik kevésbbé tartják meg a fegyelmet. Az így kialakult jobb és szigorúbb szerzetesek csoportja lesz abban a jobb jövőben a világ megreformálásának hatalmas tényezője, amiért is Péter utódja örvendezve fogja őket magasztalni." Ilyen folyamatot látott János ge­nerális végbemenni a saját rendjében, amely­ben az úgynevezett spirituálisok (szigorúbbak) Assisi Szent Ferencnek eredeti gondolatait, sze­génységét mindenben szinte túlzottan akarták megvalósítani. Evégett ezek a spirituálisok már­már csoportosulni kezdtek egy-egy jelesebb név körül. Ezeknek a szigorúbb irányúaknak tulaj­donképeni lelkivezére már nem János a rend­főnök, hanem ír. Hugo de Digne volt. Angelus Clarenus szerint Boldogunk Joakim reformgon­dolatai szerint rendjének szigorítását hirdette „a regula és végrendelet tiszta és egyszerű meg­tartása által." Ebből a rendnek megoszlása fog következni és ebből származik „a szent szegé­nyek szerzete." Ezt a rendet fogja Isten meg­látogatni az ő fényével. Vagyis ők, a spirituáli­soknak a közeljövőben elérhető sikereit Joakim apát jövendöléseiben igazoltnak látta. Ha pedig a legrészletesebb feleletet várjuk arra a kérdésre, hogy miben is mutatkozott tu­lajdonképen külsőleg Pármai János joakimiz­musa ? akkor azt kell leszögeznünk, hogy vala-

Next

/
Oldalképek
Tartalom