P. Takács Ince: Boldog Pármai János A béke anygala (Budapest 1930)

V. fej. A pápa B. Jánost apostoli követ minőségében a görögökhöz küldi

ges feje volt. E megbízatás teljesítésével Pármai János tulajdonképen túllépi a szorosan vett rendtörténeti kereteket ; ezzel ő az egyetemes Egyház számottevő tényezőjévé lesz. Azért is szükséges, hogy kissé behatóbban foglalkozzunk e nagy jelentőségű szereplésével. Hogy követségének fontosságát tisztán lássuk és az ezzel összekötött ügyek menetét követhessük, három részben szólunk a kérdéshez : tárgyalunk 1. Görögország akkori helyzetéről, a történelmi háttérről, 2. magáról a követségről, 3. e követség eredményéről, 1. Mindenekelőtt tudnunk kell azt, hogy az akkori görög császárok nem Konstantinápolyban székeltek. Ismeretes ugyanis az Egyházés világtörténelemből, hogy a velencei vezérlet alatt vitézkedő latin keresztes hadak 1204-ben elfoglalták Konstantinápolyt, a görögkeleti kereszténységnek 330-tól kezdve gócpontját és ott úgynevezett latin császárságot alapítottak, amely több mint ötven évig állott fenn (1204—1261). A görög császári ház ősi palotáiból kiverve Kis-Ázsiába vonult vissza és ott megalapította a niceai császárságot. Az első niceai görög császár Laskaris I. Theodoros (1204—1222) volt, akinek utóda az ő veje Dukas III. János volt, akit melléknevén a nyugati írók közönségesen Vataciusnak (Batatzes, Battacius, Vattacius) ne-