P. Takács Ince: Boldog Pármai János A béke anygala (Budapest 1930)
IV. fej. A János alatt tartott generális káptalanok
közös imádságokat és énekeket. Éppen ő volf a legilletékesebb ebben, mivel személyesen és saját tapasztalatából figyelhette meg a fölburjánzott vagy éppen elharapódzó visszaéléseket. Érthető tehát, ha a metzi káptalan körlevelet intéz az egész Rendhez, amelyben fölhívja alattvalói figyelmét egyes liturgikus ténykedésre. 1) A körlevél tartalmát következőkben foglalhatjuk össze : 1. Szigorúan meghagyja az elöljáróknak, hogy semmi olyast ne engedjenek a kóruson énekelni vagy olvastatni, ami a mise és zsolozsmakönyvben nincs meg, amit t. i. az ő hivatalos elődje Haymo nemes törekvéssel ki nem javított volna és az Apostoli Szentszék meg nem erősített ; utánna pedig a káptalan elő nem írta. Kivételt képez Szűz Máriának a completórium után énekelni szokott négy antifónája és a Szent A.ntalról szóló napi zsolozsma „mindaddig, amig arról jobb intézkedés nem történik". 2. Az egyházi vagy gregorián énekkel szemben a többszólamú éneket eltiltja, mivel csak visszaéléskép csúszott be. 3. Követeli továbbá, hogy a helyi ünnepeket ne tartsák meg nagyobb ünnepélyességgel, mint a rendieket. Megtiltja az újabb ünnepek bevezetését, kivéve „Szent Ferenc teste átvitelének" ünnepét (TransWaddingus : Ad a — 1249 ; tévesen azt hiszi, hogy a metzi káptalan éve 1249.