P. Takács Ince: Boldog Pármai János A béke anygala (Budapest 1930)

IV. fej. A János alatt tartott generális káptalanok

őt a rendbe visszafogadja. A káptalan atyái azonban hallani sem akartak Illés visszafogadásáról. A generálison kívül csak egyetlen egy ember emelte fel érdekében a szavát, t. i. ír. Kethene János Írországi provinciális.

1) Végre is a generális szándéka vált valóra, amennyiben a káptalan Modenái Gellért testvért néhány rendtárs kíséretében elküldte Illéshez, hogy őt visszatérésre biztassák. A megbízatás nem járt kellő eredménnyel. Illés felelete Salimbene szerint ugyanis ez volt : Pármai Jánost olyan derék embernek ismeri, hogy „nem vonakodnék magát lábai elé vetni és bevallani hibáját, bízva az ő kegyességében ; de a megbántott provinciális miatt aggódik, mert kigúnyolnák őt és bilincsbeverten börtönbe vetnék s kenyéren és vízen bőjtöltetnék. Félt továbbá a római kúriától, amelyet szintén megbántott hűtlenségével. Végül, és ez a bökkenő, így szólt: „nem akarom a császár kegyét sem elveszteni, amelyet élvezek." így Illés nem békült ki még akkor az Egyházzal. E. Lemp bebizonyítja, hogy ír. Illés, aki 1253 április 22-én halt meg, halála előtt visszatért az Egyházba. Bencius kortonai esperes ugyanis 1253 április 20-án feloldozta őt, az Oltáriszentséget pedig a következő napon vette *) Eccleston : De adventu Fratrum Minorum in Angliám Coll. IX. AF. I. 235.