P. Takács Ince: Boldog Pármai János A béke anygala (Budapest 1930)

III.fej. Pármai János rendfőnöknek vizitációs útja az egyes rendtartományokban

mányos férfiút az angol ferencesek között (Bacon, Roger, Eccleston, Halesi Sándor), János generális örömét fejezte ki az oxforti káptalanon a réndtagok szerzetesi, lelki és szellemi előhaladásán. Alig talált megintésreméltó dolgot közöttük. Buzgó és tevékeny életük annyira megnyerte a rendfőnök tetszését, hogy az angol testvéreket mintaképül állította oda többi rendtársainak. De mégis akadt javítani valóra is. Éppen a tudományokban való nagyarányú elmerülés és túlzott hivatalhajhászás egyeseknek fölfuvalkodottságra adott okot. A ferencesek közül többet püspökké választottak, mások a magas egyházi férfiak dédelgetése folytán sokszor elhagyva a zárdát azonkívül végeztek a kolostori élet kárára lelkimunkát. Egyesek túlságosan belebonyolódtak a világi ügyekbe. Mindezek miatt üdvös figyelmeztetésben részesültek az angol ferencesek János rendfőnök részéről. A fönti körülmények több-kevesebb széthúzásra is szolgáltattak okot a szerzetesek között ; ezért Boldogunk a különbségeket és széthúzásokat igyekezett kiegyenlíteni azáltal, hogy a teljes lelkiegységet helyreállította. Ennek bizonyságául felhozzuk a korabeli angol ferences írót, Ecclestont, aki azt mondja Pármai Jánosról : „Egységet teremtett a testvérek között, akik külön vé-