P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

II. A KEREK ASZTAL LOVAGJAI - KOMÁROMI FERENCESEK

fojtott minden szót, halotti csenddel hallgatták a váratlan határozatot, de annál többet szóltak könnybeázott szemeik, a mellettük emelt minden kérelem pusztán hangzott el". Szeptember 31-én árverésen 100 mérő gabonát, 200 akó bort elbitangoltak. Az 1809 szept. 26-án visszaállított Szent Antal kolostor a megszüntetett komáromi kolostortól 6590 frt-ból álló alapítványt és három mázsa sót kapott (Religio, u. o. 396). Oltárok, székek, orgona, szószék szintén Szent Antalba kerültek. 1898-ban a megfogyatkozott rendtagok száma miatt a rendtartomány kénytelen volt elhagyni Komáromot. Komárom hálás polgársága a szerzetesek mellett foglalt állást. A város nemes tanácsa és a katolikus polgárok, valamint a vármegye pártfogásával elhatározták, hogy négy áldozópap és laikus testvér Komáromban maradnak. Ideiglenesen a Jánoky ház vált lakásukká. A győri fiók-pénztártól (állami!) a páterek fejenként 400 forintot, a fráter 300 forintot kapott. Amelyet 1850-ben 50 százalékkal emeltek. 1814-ben megveszik számukra 15000 forintért a Kecskeméty-féle házat, amelyben 1898-ig laktak. A személyzet négy páterből és egy fráterből állott. Sok szenvedésben volt része a kolostornak 1848 szept. 17-én, amidőn óriási tűzvész pusztította el Komárom 400 házát s a középületeket. Ugyancsak nagy veszély fenyegette, amidőn 1849. márc, 17—ápr. 26 közötti napokon a császári hadak ostromolták e várost, illetve várat. A lakosság a Vág folyó másik partjára menekült; a ferencesek is ugyanezt tették, hol is nemes Goday Istvánnál sok vendégszeretetben részesültek (Balázsovits O., u. o. 163—164.).