P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - FRA JACOPONE DA TODI „EGYHÁZPOLITIKÁJA"

azonban maga a pápa is az anagni merényletben olyan viszás helyzetbe jutott, amely ellenségeinek csak kárörömét kelthette föl. Nem a pápaságot, mint ilyet, hanem az akkor élő pápának emberi gyarlóságait kifogásolta, azt is legfőkép abból az okból, mivel vele szemben a szigorú fogságban hajthatatlan volt és nem oldozta föl a kiközösítés alól. Jacopone további sorsára nézve meg kell még jegyeznünk, hogy XI. Benedek pápa alatt (1303—1304) kiszabadult a börtönből, a kiközösítés alól is feloldozzák és azontúl további ernyedetlen kitartással gyakorolta bűnbánó vezekléseit és adott példát az emberiségnek bámulandó önmegtagadásaival. Hátralevő utolsó éveiben különféle helyeken éldegélt, míg végre Wadding szerint 1306 dec. 25-én Colazzone Rómához közeli kolostorában meghalt. Halálával hányatott életének végére tett pontot. Egyénisége messze kimagaslik sok szerzetes kortársa, sőt vezető szerepet betöltő más személyiségek felett is. A történelmi idő, amelynek légkörében élt, emelte ki a kolostor magányából. Ö mindazonáltal mindig megmaradt bűnbánó, vezeklő, kolduló szerzetesnek; még akkor is, amidőn meggyőződése és szigorú iránya politikai árnyalatú szereplésre kényszerítette. Költőies vénájával néha profetikus színben mutatkozott az emberiség előtt, ép azért kemény és szókimondó hangokat pendített meg még a pápákról is, különösen pedig VIII. Bonifácról, aki nem gyakorolta vele szemben azt a földoldozási hatalmat, amelyet ő annyira remélt és amely őt fogsága idején visszaadta volna az egyháznak. Ezért személyes ellenszenvből és a pápáról elterjedő híréknek hiteltadó készséggel, nem pedig egyházellenességből kelt ki Bonifác ellen. Különben élete megmaradt a vezeklő életének, mígnem legkedvesebb barátja Boldog Vernahegyi János karjai közt ki nem lehelte, bizonyára politikai vonatkozású múltját sirató és már megbékélt lelkét. * FORRÁSOK ÉS IRODALOM: Jacopone da Todi: Le Laude, Giovanni Papini előszavával, Firence, 1923; Tommaso Nediani: II trovadore di Dio, Firenze, 1907; Várady Imre: Olasz ferences költők, a Szent Ferenc Nyomdokain c. juhi6 Assisi k ül d t ölei