P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)
I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - FRA JACOPONE DA TODI „EGYHÁZPOLITIKÁJA"
V. Celesztinről ismeretes, hogy pápasága előtt az úgynevezett coelestinusok kongregációját alapította, amelynek célja volt a remete élet mellett reformeszmék ápolása a bencések regulája szerint és szigorú, szinte mennyei (coelestinus!) életnek folytatása. Az Abruzzók egyik csúcsán, Majella hegyen (2892 m.) éldegélt Celesztin remete társaival, ahonnét mint az óhajtott és megjövendölt reformnak „angyali" vagy „evangéliumi" pápája szállt le a tiara átvételére. Természetes, hogy V. Celesztin az új jövevényeket szívesen fogadta és ha valamit megértett elbeszélő kérelmükből, az volt, hogy a spirituálisok szigorú szegénységet akarnak, amelynek megvalósításáért készek a rendből kiválni, csakhogy Szent Ferencet követhessék. Azt kérték tehát V. Celesztintől — elég politikusán és ügyesen — hogy engedje meg nekik Szent Ferenc regulája szerint a celesztinusok ruhájának viselését. A pápa lelkesedve egyezett bele, mivel e férfiakban a saját kedvelt reformeszméinek eszközét látta. Megengedte tehát nekik, hogy ezentúl Fr. Petrus Macerata engedelmességében és elöljárósága alatt éljenek, de a béke kedvéért ne Kisebb Testvéreknek, hanem Celesztinusoknak, vagy „szegény remetéknek" nevezzék magukat. Ebből a tényből világos, hogy a spirituálisoknak mindig bálványozott embere volt V. Celesztin pápa; ő volt az ugyanis, aki helyzetüket legálissá tette, remeteségeket biztosított számukra és közvetlenül a pápa alá vetette őket. Ezzel legnagyobb jóakarójuknak, és védőjüknek mutatta magát irántuk. Sőt Napoleone Orsini bíborost jelölte ki számukra hivatalos protektorul, mintha csak valami nagy szerzetről lett volna szó. Csak természetes, hogy Fra Jacopone da Todinak is kedves embere volt ez a pápa. Nevezetes, költeményszerű levelet írt neki, amelyben fölhívja figyelmét arra, hogy a jó és komoly emberek várakozásának feleljen meg magas méltóságában. Eléje tárja a nagy romlást, amely az egyházi hivatalokban is dúl. Figyelmezteti a nagy veszélyekre, amelyek a pápai széken előtte állanak. (LIV. Canta.). „Granď e la tua degnitate, — non e meno la tempestate". 1 Levelének kezdő sorai elárulják azt a sok re1 Nagy a te méltóságod. — de nem kisebb a vihar sem.
