P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)
I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - SZENT ERZSÉBET TISZTELETÉNEK NYOMAI HAZÁNKBAN
századból, amely a szucsányi Erzsébet-templomé volt. E kehely csészéjét „három sodrony zománcos kerek mezővel váltakozva, három szent nő laposan vert és vésett mellképe díszíti: a magyar Szent Erzsébet, Szent Borbála és Katalin". 2 2 Mindezt szinte egybefoglalva megtaláljuk a kassai dóm-templomban, amely 1804-től püspöki székesegyház. Itt valósággal pazar gazdagsággal van egybesűrítve mindaz, amit festészet, szobrászat, hímzés és ötvösség Szent Erzsébet tiszteletére alkotott. A dóm északi és nyugati kapujának domborművei, amelyek Szent Erzsébetet ábrázolják, még a XIV. századból valók. „Tornai István, a valószínűleg Budán tanult kőfaragó mester műhelyéből került ki a dóm párkányáit, ormait díszítő fa« ragványok zöme, a déli torony fiaiáinak erdeje, a csodásmüvű szentségház és a Szent Erzsébetet kiugró menyezet alatt ábrázoló kő dombormű". Ezek Tarczai György, Északmagyarország művészete elsőrangú ismerőjének szavai. Szerinte a kassai főoltár a Szent Erzsébet tiszteletére emelt művészi alkotások sorában kiváló emlék. Hatása alatt szerte a Felvidéken nem egy szerényebb Szent Erzsébet oltár készült, így Bártfán a Szent Egyed templomban. Mint első három szent királyunk tiszteletére, Szent Erzsébet dicsőítésére is a XV—XVI. században szinte minden templomunkban állítottak oltárt vagy festettek falképeket. A Szepességen a lőcsei templom festett szárnyasoltára 1491-ből a legszebb ilyfajta emlékünk. Besztercebányán az 1502-ben befejezett Szent Borbála oltár egyik szárnyképén van egy, Szentünket nemes realizmussal ábrázoló, bensőséggel teljes, kitűnő festmény. A Szepességben a magyar határőröktől alapított ú. n. lándzsás falvakban, még nem egy templomban van középkori festett szárnyas oltár, amelynek főrészén Szűz Mária mellett Magyarországi Szent Erzsébet és egy másik szent nő áll. Igen kedves hatású Liptómegyében a szmrecsányi templom Szent Erzsébet oltára, szárnyain a Szent életéből merített eleven felfogású festményekkel. 2 3 2 2 Divald Kornél, A magyar iparművészet története, Budapest, 1929, 95. 1. v. ö. u. a. Magyar művészettörténet, 1927. 2 3 Tarczai i. m. 131—132; v. ö. Szabó László, Magyar festőművészet, Budapest, 1916, 50—53. 1.
