P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - PÁDUAI SZENT ANTAL TISZTELETE HAZÁNKBAN

szeket nem hoz fel és így csak növeli beszédének súlyát előttük. Úgyannyira, hogy legtöbb érve és a „Szent" életéből kölcsönzött mozzanatai a mai kritika előtt is majdnem kivétel nélkül megállj ák helyüket. ítéleteiből kiemeljük ama mondását, hogy: Szent Antalnak nagy dicsősége az általa művelt beszédes csodák miatt tündöklik," amivel korának is szócsöve Pelbárt. Ugyancsak jellegzetes megállapítása a nagy szónoknak: a mennyországban lakozó Szent Antalnak csodálatosan megadta Isten azt a nagy kegyelmet, hogy érdemei által az emberek elveszett dolgaikat visszaszerezhessék. Ez a megállapítás a Szent Antal-kultusz középkori állásának azonosságát jelenti a mai, jelenlegi tisztelettel. Igen! Temesvári Pelbárt idejében épúgy kérték a Pádovai Szentet tárgyaik megtalálására, mint modern korunkban. Tekintve azt, hogy a Sermones de Sanctis 20 év alatt 19 kiadást ért,

1

8 elgondolható, hogy mennyire közreműködött Pelbártunk itthon és a külföldön Szent Antal tiszteletének terjesztésében. — Ugyanezt tette Láskai Osvald, Pelbárt rendtársa, valamivel későbben nyomtatott beszédeivel, valamint utánuk majdnem minden ferences és nem ferences szónok-író is. Amidőn Magyarországon a törökhódoltság alatt és utána a szenvedések sokaságában leledzett mindenki és még a meg nem szállott részek is nagy szegénységben vergődtek — mindjobban felfohászkodtak a lelkek az égiekhez. Nem lehet feltűnő tehát, ha gyakran találkozunk ez időben megható és nagy bizodalomról tanúskodó fogadalmakkal, amelyeket Szent Antalnak tettek. Segítségét sokszor érezték mindazok, akik a török fogságában sínylődtek, a szegény és egyszerű nyomorgók épúgy, mint a szabadságától megfosztott nagyúr. Énekelhették tehát Szent Bonaventúrának Szent Antalról szóló akkordjait: Cedunt mare vincula, Tenger enged, bilincs törik. Aki tudott Szent Antalhoz fohászkodni, az bizton számíthatott segítségére. A nyomorgó magyarság lelkének egén így vált Szentünk mindig fénylőbb csillaggá, és amiben már régen az Árpádházi királyok voltak tanítói, mint az ország patrónusainak egyikét kezdték tisz1

5 „b. patris Antónii praecellentissima claret glória per lucida plura miracula", u. o. 1

6 Karácsonyi J.: i m. II. 570.