P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - PÁDUAI SZENT ANTAL TISZTELETE HAZÁNKBAN

királyi családból kiindulva kezdődik. Pádovai Szent Antalnak, a nagy csodatevőnek kultusza is azért terjedhetett el ez országban, mivel ebben a Szentben is a ferencesek lelki működését értékelte a királyi család; sőt mivel századokon keresztül mindig akadt az Árpádház tagjai között egy-egy ferences terciárius vagy éppen másodrendi, — kötelességüknek vallották a ferences hősöket és nagy jellemeket magukénak tartani. IV. Bélának szentté avatott nővére a harmadrendi Szent Erzsébet és két leánya: B. Jolánta (jún. 15.) és B. Kinga (Kunigunda: júl. 24.) klarisszaszűzek ennek az értékelésnek bizonyítékát adják. Csak természetes tehát, hogy az ilyen királyi család rajongója lett Pádovai Szent Antalnak is. Ennek különben kézzelfogható bizonyítéka a berni múzeumban őrzött ú. n. magyar diptychon, amely tulaj donképen kétrétű összehajlítható házi oltár szentek képeivel, amely a magyar királyi család tulajdona volt. A magyar szentek mellett a többi között itt szemlélhető Assisi Szent Ferenc és Pádovai Szent Antal képe is, élénk megvilágításául annak, hogy Szent Antalt Magyarországban a királyi család is mennyire tisztelte.

4 Ez a diptychon 1253 után készült és így a magyar Szent Antal-kultusz XIII. századbeli példánya. Különben pedig a magyarországi ferencesek a narbonnei (1260) egyetemes káptalan előírásához tartották magukat, amelynek óhaja az volt, hogy a rendtársak oltárain, freskóin és az üvegfestészetben Szent Ferencet és Pádovai Szent Antalt előnyben részesítsék.

5 Ez azt jelentette, hogy ennek a két szentnek a képe és élete minden ferences templomban szemlélhető volt. Nem kis fokban járult hozzá ez a tény Pádovai Szent Antal tiszteletének népszerűsítéséhez, ha meggondoljuk, hogy legalább is már 1224-ben állott az 4 Tarczai György: Az Árpádház szentjei. Budapest. 1930, 167. Szent Antal képe a 97. oldalon látható. 5 S. Bonaventura: Opera Omnia. VIII. Constitutione® Narbonnenses „definíciói" között olvassuk, hogy kerüljék templomainkban a keresettséget; mégis „Vitrinae quoque historiatae vei picturatae de cetéro nusquam fiant, excepto, quod in principáli vitrea post maius altare, possint habere imagines Crucifixi, b. Virginis, b. Francisci et b. Antónii tantum". 465. o.