P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - PÁDUAI SZENT ANTAL TISZTELETE HAZÁNKBAN

PÄDUAI SZENT ANTAL TISZTELETE HAZÁNKBAN Figyelemreméltó eseménye a XIII. század harmadik évtizedének, hogy két, egymással semmi összeköttetésben sem álló férfiú majdnem ugyanabban az időben mond búcsút a világnak. Assisi Szent Ferenc ugyanis 1226-ban fogadja énekszóval a halál nővért; míg a legtávolabbi keleten 1227-ben hal meg a véreskezű hódító Dsingiszkán. Szent Ferenc fiai, a Kisebb Testvérek vagy ferencesek mindenesetre annyi vonatkozásban vannak legalább Dzsingiszkán alattvalóival, a mongol-tatárokkal, hogy nemsokára Magyarországon néznek szembe egymással: Szent Ferencnek e szelíd tanítványai a kegyetlen keleti jövevényekkel. 1241-ben tényleg bekövetkezett a tatárjárás, amely virágzó édes hazánkat romhalmazzá tette. Valamivel előbb, két évtizeddel korábban pedig Magyarország felé is megkezdődött a „franciscánus járás". 1241-ben méri össze erejét e két különböző elem. A tatárok Dzsingiszkán és Ogataj nagykán igézetével törnek hazákra, a ferencesek pedig alapítójuknak, Szent Ferencnek alázatos igénytelenségével és a már szentté avatott Pádovai Antalnak csodálatosan gyújtó erejével lopják be magukat a magyar nép szívébe. A tatárok elvonulását nyomor, hullák, romok, jelezték; ellenben a ferencesek apostoli útjait vigasztalás, lelki éledés és kultúra szegélyezik, úgyhogy a sok tatár pusztítás után a végeredmény mégis az lett, hogy a lélek és a szellem győzött az erőszak és a barbár brutalitás felett. Igen! a szentferenci újjáalakító munka behegesztette a magyar népnek Dzsingiszkán nemzedékétől okozott sebeit. A tatárjárás után országunk királyáról IV. Béláról (1235—Í270) úgy szokás beszélni, mint az ország ujjáalakítójáról és második alapítójáról. Sok igazság van ebben! IV. Béla ugyanis páratlan lelki erővel fogott az elpusztított ország feltámasztásához és a búsulásnák in-