P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

II. A KEREK ASZTAL LOVAGJAI - SZENTFERENCRENDIEK GYŐRBEN

körül a régebbi kolostor helyére vonatkozólag helyi hagyomány nyomán így ír: Midőn a török a győri várat leigázta, a kolostor a külváros elején (in fronte suburbii), ahol most körülbelül az Űr Színeváltozásának kápolnája áll, volt (sacellum); Győr külvárosa ugyanis azon a helyen nyúlik ki, ahol hajdan is volt, de a város már megváltozott. — Ebben a kolostorban fordult meg a híres Kapisztránói Szent János is, amidőn 1455ben, mint III. Kalliszt pápa követe a győri országgyűlésre Alsólendva felől Győrbe érkezett. Célja az volt, hogy ott a karokat és rendeket a török elleni háborúra, annak megindítására és ezt megelőzőleg az egymással való kibékülésre tüzelje (Bölcskey Ödön, Capistranói Szt. János élete és kora, II. k. 1924, 238 sköv.). A győri ferences kolostor 1448-ban újra szerepel az ország közvéleményében, amennyiben a vezető emberek közül többen azt szerették volna, ha e kolostort átadják a nemrég föltűnt és szigorúbb irányú obszervánsoknak, vagy mint nálunk hívták őket: cseri barátoknak. Erre vonatkozólag különben Kósa Jenő atya a rendtartomány történetében (ad annum 1448) felhozza, hogy ez ügyben Joannes de Angelis, a pápa követe átírt Széchy Dénes esztergomi érsek-bíboroshoz; ebben megbízza őt, hogy a többi között a győri rendházat is és annak fegyelmét vizsgálja felül. Nevezetes, amit ebben az átiratban a pápa követe mond a többiek között a győri rendházról is: „e kolostorok és a testvérek kolostori lakásai föl vannak szerelve minden alkalmas műhellyel, sok különféle és drága díszítményekkel, egyházi ruhákkal és arany meg ezüst szent edényekkel, bőségesen föl van díszítve drága- és ékkövekkel az isteni szolgálat megülése végett, az ország már nevezett királyai, akik alapították, elegendően és bőkezűen elhalmozták őket." Ezek a szavak azt engedik következtetni, hogy a magyar királyok és egyéb jótevők adományai révén a szóban forgó esztergomi, lippai, debreceni, szatmárnémeti és váradi rendházak mellett a győri ferencesek kolostora is valóságos műkincse lehetett az országnak. Hogy ezen alkalommal a győri rendházat nem adták át a cseri barátoknak, ez annak a bizonyítéka, hogy nagyobb hiba nem csúszott be a szerzetesi fegyelembe. Az már csak a köteles hálának a kifolyása, hogy a