P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)
II. A KEREK ASZTAL LOVAGJAI - FERENCESEK ÉS A KELETI EGYHÁZAK UNIÓJA
keleti keresztény egyháztöredékek unióját egyenesen és tartósan létrehozták. Annyi bizonyos, hogy a ferencesek történetének egyik legkálváriásabb, de egyúttal a legdicsőségesebb f öl vonása és fejezete a keletieknek visszavezetése Péter kősziklájához, a római katolikus Anyaszentegyházhoz. De lássunk egyes részleteket, kiragadott mozzanatokat a Poverello fiainak eme működéséből. Már 1232-ben IX. Gergely pápa alatt öt ferencrendi szerzetes, akiknek — sajnos — nevét nem ismerjük, pápai megbízatásból bizonyára, a Szentföldről elkerültek Niceába II. Germanos konstantinápolyi pátriárkához. Tudnunk kell, hogy akkor Konstantinápolyban nem a görögök, hanem a latinok uralkodtak (1204—1261). így a görög császári udvar és a patriárka is Kisázsiába szorultak. Viszont keletről törökök szorongatták a byzánci birodalmat. Két tűz közé beékelve, a keresztény nyugatiakkal hajlandók voltak közös megbeszélésekbe bocsátkozni a kibékülést illetőleg, habár mély és elfojtott, de emberileg megérthető bosszankodás ülte meg lelküket a latin uralom miatt. Az öt franciskánus a Szentföldről jövet Kisázsiában a törökök fogságába esett. Idővel azonban mégis sikerült onnét elkerülniök Niceába, ahol alkalmat kerestek a görög patriarkával az egyházak egyesüléséről tárgyalni. A megbeszéléseknek annyi eredménye legalább is előtűnt, hogy Germanos pátriarka egy levelet menesztett IX. Gergely pápához és a bíborosokhoz. A pápához intézett levélben kitér a ferencesekre is, mind akiknek, az apostol szerint (Róm. 10, 15) gyönyörűségesek lábaik, mivel hirdetik a békét, hirdetik a jókat: a görögök és latinok között. Szavakba burkolva elárulja azt is, hogy hajlandó lenne érdemleges tárgyalásokra is, amelyek a két egyház között fennálló szakadást eltüntetnék. 1 A pápa válaszában igyekezett Germanos néhány kifejezését tisztázva megmagyarázni. Wadding Lukács 2 görögül és latinul is közli azt a pápai bullát, amelyet Gergely pápa 1 V. ö. Wadding., Annales Ordinis Minorum, ad annum 1232 (Quaracchi, 1931, II. k. 332—346); P. Girolamo Golubovich, Biblioteca bio-bibliografica di Terra Santa, I 1906, 161—162, 168. 2 U. o. ad annum 1233., 262—67.
