P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

II. A KEREK ASZTAL LOVAGJAI - A SZENTSZÍV TISZTELETE A SZENTFERENC-RENDBEN

rani Battista Camilla klarissza az 5 írásaival (1458—1524; v. ö. róla: P. Jacobus Heerinck O. F. M., Devotio Sacratissimi Cordis in scriptis B. Baptistae Varani, in Antonianuni X. 1935, Roma, 37—58, 149—164). A XVI. században Alkantarai Szent Péter emlélkedéseiben, ahol Krisztus Urunk kínszenvedéséről szemlélődik, szól a Szentszív szeretetéről (V. ö. P. Gaudentius Guggenbichler O. F. M., Introductio in vitám Seraphicam, II. Quaracchi, 1899, 80). A XVIII. században Alacoque Szent Margit mellett a nem franciskánus Eudes Szent János terjeszti a Szentszív tiszteletét. „Eudes Szent János a csodálatraméltó szív országa érdekében írt lángoló soraiban Szienai Szent Bernardin egyik szakaszát magyarázza, amely Jézus Szívéről, mint a szeretet tűzhelyéről szól" (P. Gemelli i. h. 200. o.). A mult században nevezetes volt P. Bernardino da Portogruaro rendfőnöksége (1869—89) a ferencrendben. Ö ugyanis 1874-ben Szent Bonaventúra triduumának második napján az Aracoeli Bazilika Szent Ferenc oltáránál az egész rendet fölajánlotta a Szentséges Szívnek. Indokai között az is szerepel, hogy a rend szentjei mindig kifejezték tiszteletüket a Szentszív iránt és mert a rend provinciáiban nemcsak a XVIII. században, amikor ünnepét elrendelték, állt nagy tiszteletben, hanem a Megfeszített tiszteletéből fakadó jellemző ájtatossága is volt a rendnek. Fölhozza a generális azt is, hogy a Szentséges Szív ábrázolása tövis koronával övezve, fölötte kereszttel, amint ezt Alacoque Szent Margit szemlélte: „trovasi impresso ab antico nel meggiore stemma delV Ordine nostro" — a rend nagyobbik címerén is régtől fogva látható. Ugyanő elrendelte azt a naponkénti Szent Szívnek történő fölajánlást, amelyet 1874-től fogva minden ferences rendházban a vesperás után — minden más elrendelt ima megszüntetésével — anyanyelven (nálunk latinul) kell elmondani, s amelynek szövege a következő: O Salvator amabilis, cupiens mei grati animi sensus tibi ostendere, et ojferre pro meis culpis aliqualem satisfactionem, Cordi tuo Sacratissvmo me totum consecro, et propono me nunquam in posterum, tua javente gratia, peccaturum.