P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

II. A KEREK ASZTAL LOVAGJAI - A SZENTSZÍV TISZTELETE A SZENTFERENC-RENDBEN

A SZENTSZlV TISZTELETE A SZENTFERENC-RENDBEN Természetszerűen Alacoque Szent Margit koráig a Szentséges Szívet úgy tisztelték, mint az öt szent seb egyikét. A XV. században kezdenek a rend tagjai átmenni a Szentszív tiszteletére, mint az irántunk végtelen szeretet szimbólumára. Maga az alapító Szent Ferenc az Alverna-hegyen tartott elmélkedéseivel, amelyeket Krisztus szenvedése fölött folytatott, a Szentséges Szív szeretetének tengerét megközelítette. A szent sebhelyek elnyerése előtt (1224 szept. 14.) így imádkozott: Óh, Uram Jézus Krisztus, arra kérlek, hogy két kegyelmet gyakorolj velem, mielőtt meghalok: az egyik, hogy amíg élek, amennyire lehetséges, érezzem lelkemben és testemben azt a gyötrelmet, amelyet te, édes Uram, keserves kínszenvedésed alkalmával szenvedtél; a másik, hogy — amennyire lehetséges — érezzem szívemben azt a túláradó szeretetet, amely Téged, Isten Fiát arra késztetett, hogy értünk, bűnösökért oly szörnyű kínokat önként magadra vállalj (V. ö. Kaposi J., Fioretti, Bp. 1913, 154). Érre mondja P. Gemelli, hogy talán még semmiféle emberi teremtmény sem merészelt hasonlót kérni az Ürtól (P. Gemelli Á.— P. Takács I., Franciskanizmus, Bp. 1933, 27). Ezek a szavak bennfoglalóan és egyúttal kifejezően szemléltetik előttünk Assisi Szent Ferencnek szeráfi nagy szeretetét a szenvedő Krisztus és szentséges Szíve iránt. Különben Alacoque Szent Margit beszéli: „Szent Ferenc napján Urunk megmutatta nekem ezt a szentet felfoghatatlan nagy fény és ragyogástól körülvéve, amint más szentek között a dicsőség kiváló magas fokára emeltetett. Mindez azért a hasonlóságért történt, amellyel isteni Üdvözítőnk szenvedő élete iránt viseltetett, és azért a szeretetért, amellyel eltelt az ő szenvedése iránt. Ez arra indította a megfeszített isteni Szeretőt, hogy rányomja a szent sebeket arra, aki egyike volt az ő Szent Szíve legna-