P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

II. A KEREK ASZTAL LOVAGJAI - A MAGYAR FERENCESEK TÉRÍTETTÉK MEG A KUNOKAT-JÁSZOKAT

A MAGYAR FERENCESEK TÉRÍTETTÉK MEG A KUNOKAT—JÁSZOKAT Már sokan megállapították, hogy Assisi Szent Ferenc rendje missziós rend. A megállapítás helytálló. Ez a rend ugyanis oly regulából táplálkozik, amelynek egyik fejezete (XII) azokról a rendtársakról szól, akik a szerecsenek és egyéb hitetlenek közé akarnak menni. Továbbá maga a Rendalapító saját példájával és első rendtársainak ragyogó tetteivel lelkesíti az apostolkodásra a kisebb testvéreket. Végre ezt bizonyítja a 700 éves szerzet egész múltja a jelen időkig, amikor a ferencrend vezet a külföldi missziókban. Jogos kérdés tehát: vájjon a magyar ferencesek utánozták-e Atyjukat, követték-e regulájukat, ragaszkodtak-e ősi hagyományukhoz a misszióskodás által? A felelet csak egy lehet: mivel ők is ferencesek voltak, azért hittérítő, misszionárius is mindig akadt köztük. Annyira igaz ez, hogy még a legsoványabb körülmények között is kitűntek a magyar ferencesek apostoli munkásságukkal. Ha nem mehettek külföldre, hitetlenek, pogányok közé, akkor — legtöbbször — idehaza gyújtogatták a vigasztalan, eltespedt lelkekben Krisztusnak reményteljes, vigasztaló, ébresztő evangéliumát. Jelen sorokban arra akarunk reámutatni, hogy a magyar ferencrendiek igazi hittérítők voltak az ország belsejében és pedig olyan népeknél, akik még pogányok voltak. A kun, a törökkel rokon nép, már jóval a ferenceseknek a történelem színpadán való megjelenése előtt telepedett édes hazánkba. Már Árpádházi királyainknak gyakran küzdeniök kellett a pogány kunokkal; ép a daliás és lovagias Szent László király volt az, aki nevezetes győzelmeket vívott fölöttük és diadalra juttatta a pogánysággal szemben a kereszténységet. Majd újra IV. Béla alatt (1238—70) bukkannak fel. Midőn ugyanis a tatárok keletről megindultak, Batu khán előnyomulása