P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)
II. A KEREK ASZTAL LOVAGJAI - KRIM FÉLSZIGETÉNEK ÉS VIDÉKÉNEK KÖZÉPKORI KERESZTÉNYSÉGE
À híres Üzbég kán alatt lesz vértanú Magyar Domonkos 1333—34 körül. Üzbég különben jó hajlamú fejedelem volt a keresztények iránt, hisz görög felesége volt. Fia és utódja Tinibég pedig szerette a ferenceseket. Egyik főembere Fr. Magyar Illés, akit még a pápához követségben elküldött. Maga Üzbég XII. Benedek pápához is küldött követséget, a követség vezetői: Petrano dell'Orto, kaffai genovai kormányzó és a már említett Magyar Illés testvér. 4 7 E mellett az üldözésre sokszor maguk a keresztények is alkalmat adtak. A már említett keresztény Toktagu kán (1291—1313) megtudta, hogy a genovai kereskedők titokban rabszolgakereskedést is űznek, sőt még tatár gyermekeket is eladnak. Azért Szerájból kikergettette az összes genovaiakat és Sóikat (Krim) várába tartóztatta őket. Mikor ezek ellentállni akartak, akkor a tatárok Toktagu fiának, Elbasarnak vezérletével 100,000-nyi emberrel Kaffa ellen mennek. Kaffát 300 genovai és 300 görög védte. Nyolc hónapig ellentálltak. Végre föladta az ellenállást, miután a várost fölgyújtották, hajón elvonultak. 4 8 Ilyen és hasonló üzelmek bizony nem szolgálták a hithirdetés, és a missiós működés szent célját. Az esettel összefüggésben valószínűleg sok erőszakoskodás fenyegette a misszionáriusokat is. A már idézett 1323-i levél bejelenti, hogy Fr. Franciscus de Burgo kaffai guárdián is vértanúságot szenvedett, továbbá Fr. Bertramnus de Malacha, akit Fr. Áronnak is hívtak és Fr. Poncius szintén vértanuk. Maurocastroban (Akjerman) a bolgárok megölték Fr. Angelus de Spoletót, aki missiós tartományfőnöki hivatalt viselt. Az említett Cathaloniai Jeromos püspök 1322-ben az avignoni konzisztorium előtt azt vallja, hogy ép abban az időben a tatárországi missiókban a rendnek kilenc vértanuja tett hitéről állhatatos tanúságot. * * * Mindent egybevéve, elmondhatjuk, hogy az a terület, amely a későbbi török uralom alatt II. Katalinig egészen elvesztette keresztény jellegét, valamikor fényes templomokkal, bátor és hős ferences misszionáriusokkal és szépen virágzó katolicizmussal dicsekedhetett. Mind« Biblioteca, II. 136—37; III. 181. 4 8 Biblioteca, III. 173.
