P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)
II. A KEREK ASZTAL LOVAGJAI - KRIM FÉLSZIGETÉNEK ÉS VIDÉKÉNEK KÖZÉPKORI KERESZTÉNYSÉGE
tény, sem zsidó, sem mohamedán törvény. 2 2 Később már mindig többen lesznek a mohamedanizmus híveivé, s ezzel együtt türelmetlenségük és vallási fanatizmusuk is növekszik. Amíg ez be nem következett, a tatárok megőriztek magukban bizonyos természetes jóságot, keleties nyugodtságot és türelmességet. Mindez persze békeidőkre értendő. Mert háborúban, különösen ellenséges nép vagy ország területén, főleg ha a lakosok ellentállnak nekik (Magyarország), akkor nagyon vadakká váltak; kitört belőlük a műveletlenséggel velejáró korlátlan kegyetlenség, durva erőszak, érzéki állatiasság, egyszóval a nagyfokú barbárság. De különben odahaza, mint uralkodó elem a másfajú népekkel és más vallásokkal szemben türelmesek és elnézően békések. A missziós működés területi elhatárolása (XXn. János), missziós állomások. Mivel a kereszténység idők folytán mindig szélesebb területeken terjedt, a misszionáriusok munkájának megkönnyítésére a pápák területi elhatárolásokat eszközöltek. A távolkeleti roppant nagy mongol-tatár birodalomban fölállították az egyházi hierarchiát. Ez volt az első lépés. Ennek gondolatát V. Kelemen pápában Montecorvinói János ferences kínai misszionárius szédítő útja és csodálatosan szép működése vetette föl. Eladdig ugyanis a konstantinápolyi, antiochiai, és jeruzsálemi patriárkátusok alá tartozó püspökségeken kívül keleten egész Kínáig semmiféle katolikus főpásztori hivatal nem működött. Montecorvinói János mint a pápa követe 2 8 járt Kanbalekben (Peking), ahol megszervezte az Egyházat. V. Kelemen pápa aztán 1307-ben Montecorvinóit Peking székhellyel intoto dominio Tartarorum tette érsekké. Ha elgondoljuk, hogy abban az időben a mongol-tatárok uralma alá tartozott egész Kína, Szibéria, Oroszország (Kipcsak) egész a Kárpátokig, Perzsia, az akkori beszéd szerint: Cathay, Dzsagataj, Kipcsak és Perzsia, akkor elképzelhetjük: micsoda áttekinthetetlen területet alkotott 2 2 V. ö. Gombos Albin, Catalogus fontium históriáé Hungaricae, III. 1938, 2239. 2 3 Sinica Franciscana, I. 347.
