P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)
II. A KEREK ASZTAL LOVAGJAI - KÖZÉPKORI FRANCISKÁNUS-JÁRÁS KELETÁZSIÁBA
a nesztoriánusok ezt híresztelik róluk. 4 6 Szartachról nem tudom: vájjon hisz-e vagy nem Krisztusban. Azt tudom, hogy kereszténynek nem akarja magát hívatni, sőt nekem úgy tetszik, hogy kineveti a keresztényeket. 4 7 Holott birodalmán keresztül folytonosan átutaznak a keresztények: rutének, blakok, kisbolgárok, soldaniaiak, kerkiszok (cserkesz), és alánok. Mangu kán felé való utaztában találkozik két magyar klerikussal, akik közül az egyik temetni is szokott, a másik meg elég jól beszélt latinul. Megérkezve a nagykán udvarába leírja az ottani egyik örmény templom drága egyházi ruháit. 4 8 A Mangunál történt kihallgatáskor társával együtt keresztény énekeket adtak elő. Leírja a nesztorián papok részegségét (303). Kiemeli, hogy Mangu kán egyik felesége keresztény. Mindezekből kitűnik, hogy a mongol-tatár birodalomban széjjelszórva mindenfelé akadtak keresztények. Legtömegesebben a Kaspi Tenger környékén, és az azovi tenger körül, valamint a roppant birodalom nyugati részében éltek. Maga az a tény, hogy egy, a nyugati népektől teljesen ismeretlen világrészben annyi sok keresztény található, amaz örvendetes hírek közé tartozik, amelyek a keresztes háborúk kalandhoz szokott nemzedékének fantáziáját hatalmasan foglalkoztatta. Rubruc előadásából ugyanis kitűnik, hogy a mongol birodalomba keresztények szüremkedtek be Krim félsziget felől, Konstantinápoly irányából kereskedések révén, azután a Kaukázus mellékéről, ahol bennszülött keresztény lakosság élt; továbbá Perzsia felől is ellátogattak keresztények a nagykánok birodalmába. De nem szabad elfelejteni, hogy az ott tengődő kereszténységnek egy nagy hányada azokból az országokból tevődik össze, amely országokban a tatárok pusztítva végigjártak és a polgárok egy részét rabszíjra fűzve magukkal hurcolták. Eme rabkeresztények között találjuk a magyarokat is. Rubruc Vilmos magyarjairól a következő képet nyerjük, ha végigolvassuk az ő Itinerariumát. Mindenekelőtt szemünk előtt lebegjen, hogy az 1241-ben végrehajtott tatárjárás után 12—13 évvel vagyunk tovább. " XVII. fej. nr. 2. 206. « XVIII. fej. nr. 1. 209. 4 8 XXVIII. nr. 6. 245.
