P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

II. A KEREK ASZTAL LOVAGJAI - KÖZÉPKORI FRANCISKÁNUS-JÁRÁS KELETÁZSIÁBA

vétségét hangoztatok valószínűleg nem olvashatták az Itinerarium egész szövegét. Sz. magából a szövegből cáfolja meg az ellenvéleményeket s tagadja Rubruc követi minőségét. Ha ugyanis a király követségében járt volna keleten, akkor onnét visszatérve föltétlenül találkoznia kellett volna Lajos királlyal; ezt a dolog természete kívánja. Valójában azonban ez nem történt meg, mert Karakorumból visszajövet a királyt már nem találta a Szentföldön. Ez adta kezébe a tollat s azért írja az Itinerarium, bevezetésében: mivel azt mondtad, mikor Tőled eltávoztam, hogy mindazt leírjam, amit a tatárok között látok és figyelmeztettél, hogy ne féljek neked hossizú levelet írni, meghagyásod szerint cselekszem ... Rubruc mint magánember rögzíti le gondolatait. Mielőtt Konstantinápolyból elindult volna a Fekete Tengerre, virágvasárnapján prédikált, amikor is a többek között a következőket mondotta:" Sem a te, sem másvalakinek a követe nem vagyok, hanem a Regula előírása szerint mentem a hitetlenek közé. Emiatt figyelmeztették is, hogy ne állítsa azt, mintha senkinek sem volna a követe, mert akkor nem tud a tatárok közé beférkőzni. Majd amikor már a tatárok között járt, ezek kérdezték tőle: vájjon a magam akaratából megyek-e, vagy pedig úgy küldtek? Én azt feleltem: engem senki sem kényszerített az utazásra s nem is jöttem volna, hacsak én magam nem akarok jönni; ezért a magam és az elöljárók akaratából jöttem (IX. fej. 1.). Mangu nagykán udvarában követett eljárásmódjára a XXXIV. fejezetben a következőket mondja el: Az ember őelőtte nem beszélhet többet, mint amennyire engedélyt kap, mert nem vagyok követ; ellenben a követ elmondhatja mindazt, amit csak akar és mindig megkérdezik: óhajt-e még egyebet is mondani. Engem azonban nem engedett tovább beszélni, hanem meg kellett őt hallgatnom és kérdésére válaszolnom. Mikor Mangu udvarában a Lajos királynak szóló levelet szerkesztették, amelyben őt és társát követéknek írták, Rubruc azonnal megjegyezte: Ne nevezzetek bennünket követeknek, mert jól megmondtam magának a kánnak, hogy nem vagyunk Lajos király követei... Én pedig megmondtam nekik, u I. fej. 6. pont. 168.