P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - AGOSTINO GEMELLI

s ahol utalást tesz életének egyes szakaira is. Ennek olasz és második bővített kiadása az II mio contributo alla filosojia neoscolastica (Közreműködésem a neoskoíasztikus bölcselethez), Milánó 1932. Felhasználtam továbbá a jeles Pio Bondiolinak II P. Gemelli című életrajzát, aki azt mondja önmagáról: „Abban a szerencsében és előnyben van részem, hogy hozzá közel élek és hallgatom őt, évek óta oldala mellett vagyok, szinte mindennap megfigyelem, mondhatnám, tanulmányozom naponkint szerzetesi, tanári, kutatói, írói életében". Bondioli biográfiájából (Milánó, 1926.) szerencsésen egészíthetjük ki azt, amit P. Gemelli nem mond el önmagáról. 1. P. Gemelli Ágoston 1878. január 18-án született Milánóban, a keresztségben Edvárd nevet nyert. Szülei jómódúak és régi hagyományokban gazdagok voltak. Gyermekük nevelésében nem izgatta őket holmi theologiai aggályosság, hanem a liberális felfogás szerinti természetes becsületességre szoktatták fejlődésnek indult, egészséges fiukat. Mikor Edvárd már a gimnáziumba járt, az atyát, aki régi garibaldista volt, vagyoni összeroppanás érte. Edvárd úgy segített magán, hogy gyengébb tehetségű társainak instrukciójára vállalkozott, ennek fejében kevés díjazást fogadott el, amely fedezte iskolai költségeit és így szüleit egy gondtól megszabadította. A vállalkozás azzal a jó hatással is járt különben az ifjú Gemellire, hogy ugyanegy időben sokféle munka végzésére idegződött be, nagyon élesítette elméjét, rendszeres és másokat vezetni képes gondolkodásra késztette és növelte benne tudásának másokkal való közlékenységét. Egyébként lelkileg nem a legkedvezőbb körülmények befolyása alatt áll. Atyja Garibaldi híve; az atyának szelleme károsan hat a család közszellemére. Az iskolában nem szólnak a hit és vallás lélekalakító erejéről, az erkölcsök fontos szerepéről, de annál többet szavalnak az észről, belátásról, tapasztalatról, amely mindent megvizsgálhat, s csak azt fogadja el, amit tényekkel beigazolva lát. A pozitivista-materialista és álliberális elvek, amelyek a levegőben úszkáltak, az utcán hangoskodtak, az egyénekből átáramlottak a társadalom minden rétegére s mindez valami nem keresztény felfogásnak és világné11 Assisi küldöttei