P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - P. BUTTYKAY ANTAL O. F. M. ELHIVATÁSA (1875-1940)

P. BUTTYKAY ANTAL O. F. M. ELHIVATÄS

A (1875—1940) Isten minden ember életével célt akar elérni. Ezért mindenkinek kötelessége emberi életében meghozni azokat a gyümölcsöket, amelyek többé-kevésbbé Isten szándékainak megvalósítását jelentik. Ezt nagy embereknél jobban szemlélhetővé teszik azok a jellegzetes vonások, amelyek őket mások fölé emelik. P. Buttykay Antal ferencrendi szerzetes a kiváló emberek közül is sajátosan kiütköző tulajdonságot állított föl a reátekintők előtt. P. Buttykay hivatása volt a fölrázás. Az Űr szolgálatában. P. Antal előkelő és jómódú családból származott; tanulmányait a budapesti piarista és a kassai premontrei gimnáziumokban végezte. Érettségi után tanuló kortársai csodálkozásától kísérve állott be az isteni Szív hadseregének tiszti, vagyis papi pályájára. A rokonság és kortársak kérdezhették, kérdezték is: hogyan lehetséges ez, hogy Buttykay Emil, a mókás, mindig vidám, a humorból kifogyhatatlan fiatal ember pap legyen? ök azonban nem mérlegelték kellőleg az ifjú Buttykay lelkében végbemenő kegyelmi hatásokat. Azt, hogy a mély vallásosságot az édesanyai tejjel szívta magába; majd meg, hogy két szörnyű tragédia szántott végig fogékony lelkén: neki ugyanis a drága jó édesanyának és később az eszményi édesapának elvesztésébe kellett belenyugodnia. Ö tehát pap lett az esztergomi főegyházmegyében. Már e lépésével mély gondolatokat hagyott maga után övéi és társai körében, megállította és fölrázta őket a hétköznapiság szürkeségéből. Az esztergomi szeminárium éveiben a tüneményes tehetségekkel, az alakítási művészet minden előnyével megáldott kispap magával ragadta klerikus társait, de elismeréssel szóltak róla a nagy elöljárók is: egy Prohászka Ottokár, és Majláth