P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - HORTAI SZENT SZALVÁTOR

fonzra. Reusban a guárdián azzal fogadta, hogy megtiltotta neki a világiakkal való társalgást és a zárda elhagyását; a rendtársaknak pedig tudtul adta; ha valaki keresné Szalvátor testvért, mondják, hogy ilyen itt nincs. A nép és a betegek azonban ezrével jöttek a szent testvérhez. Mikor nem engedték hozzájuk Szalvátort, olyan fenyegetöleg léptek föl, hogy betörtek egy rácsot, és a portát benyomták kiabálva: akarjuk látni a szentet. A guárdián kényszerült őt elküldeni a templomba. Szalvátor pedig buzdítva őket a bűnbánatra és a szentségek vételére és figyelmeztetve őket a Szűzanya iránti bizalomra, — keresztet vetett rájuk. A mankók lehullottak és a hála hangjai törtek föl a betegek részéről. Ö pedig már el is hagyta őket. A főnök látva a templomban hagyott sok kötést, pólyát, botot, mankót így szólt hozzá: Testvér ez mégis csak borzasztó, hogy ellened sem a provinciális, sem a guárdián semmit sem tudnak tenni, ö pedig alázatos maradt és tűrt. Reusból elküldték Barcelonába, ahol meg maga a tartományfőnök állította az inkvizíció törvényszéke elé. Ott behoztak egy vakot. Az elnök azt kérdezi tőle: Vetsz-e keresztet e vak fölött? Szalvátor testvér feleié: Ha parancsolod, megteszem. Parancsra keresztet vet a vak fölött és az fölnyitotta szemét. II. Fülöp spanyol király is elhivatta az udvarba és kérte őt, hogy népéért és az állam jólétéért imádkozzék. Mire ő szerény szavakkal megígérte, a király pedig sírva fakadt. Élete vége felé Szardínia szigetére küldték elöljárói, ahol folytatta csodáit. Két évi ottartózkodása után Cagliariaban, a sziget fővárosában 1567 március 12-én halt meg a szentek halálával. íme az Isten választottja, az alázatos szerzetes testvér. Annyi csodát tett, hogy az apostolok korát újította fel. Az emberek ugyan félreismerték, de Isten már itt a földön, de az égben is megdicsőítette. (V. ö. Compendio deli' vita di S. Salvatore da Horta laico francescano. A cura delľ Postulazione dei Frati Minor! Roma, 1938.)