P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - SZENT PÉTER BAPTISZTA ÉS TÁRSA|, ELSŐ JAPÁNI VÉRTANUK, HALÁLÁNAK TÖRTÉNELMI HÁTTERE

hogy őt az elhagyott keresztények javára engedje birodalmában maradni. A császár az felelte, ugyan nem akarja, hogy valaki országában Isten törvényét hirdesse, de mégis mellettük lesz, mivel alázatosan kérték és öt atyjuknak kívánták, megengedi a tartózkodást. Mikor biztonság kedvéért Szent Péter-Baptiszta a meakói japán kormányzót megkérdezte afelől, vájjon meg van-e nekik engedve, hogy keresztényeket képezzenek, ez így felelt: „Mikor a király a (Jézus-) társaság atyáinak megtiltotta azt, hogy keresztényeket vegyenek fel, nem a törvény iránti gyűlöletből tette ezt, mivel ez jónak tetszett előtte, hanem abból a félelemből, hogy az atyák csak nagy urakat tettek kereszténnyé; félt, hogy ezek országukkal föléje kerekednek és azért száműzette az atyákat. Mivel azonban a ferencesek csak a szegény nép közül szereznek keresztényeket maguknak, nem kell tőlük félni és nem kell velük törődni". Igaz és helyes tehát az is, amit P. Garrovillas János, a ferencesek Fülöp-szigeti provinciálisa írt tudósításában 1595. jún. 13-án, hogy a Japánban működő missziós testvérek "naponkint plédikálnak szóval és példával. Meghallgatják a hívek gyónását és mindezt a mindkét nemű nép örömére és javára teszik. Amit a társaság atyái (jezsuiták) zárt ajtóknál szoktak végezni, a testvérek (ferencesek) nyitott ajtónál, a császár engedélyével és hozzájárulásával ünneplik, aki csak az előkelőknek és lovagoknak tiltotta meg a katolikus hit felvételét". Ezekből szemlélhető, hogy amíg az előbbi misszionáriusokat üldözte vagy kitiltotta Japánból a pogány zsarnok, Taykosama, addig a ferenceseket szegénységük, alázatosságuk és az alsóbb néposztállyal való foglalkozásuk miatt eltűrte, majdnem megszerette. Az az üldözés tehát, mely a ferencesek nélkül és tudtán kívül távollétükben keletkezett, általuk és okos közben j árásuk, tapintatos viselkedésük révén enyhült úgyannyira, hogy működésbe léphettek az Egyház és a keresztényesítés érdekében. Ezt pedig nem „oktalanul" szembehelyezkedve a császári üldöző rendelettel vitték végbe, hanem inkább körültekintő gondoskodásukkal és lekötelező példaadásukkal, amelyekkel úgyszólván a császárt is megnyerték ügyüknek. A ferencesek oly szépen dolgoztak, hogy két évx működés után az egyik japán becslés szerint már 25.000