P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - PORDENONEI BOLDOG ODORIK NAPKELETI UTAZÁSAI A XIV. SZÁZADBAN

korban mindtöbben nyomába lépnek, az emberfölötti nehézségek leküzdésében aligha tudják megközelíteni. Apostoli lelkülete, vértanúi készsége, a természetfölötti célból történő vállalkozás merészsége a legnagyobb missziónáriusok mellé, Szent Pál és Montecorvinói Jánosféle jellemek közé sorozza őt. * * * Az 1931. esztendőben Udineben és sok egyebütt B. Pordenonei Odorik halálának hatszázéves évfordulóját ünnepelték. Ö, mint ezen ünnepléseknek hőse és tárgya valóban Tászolgált e tiszteletnyilvánítás impozáns kereteire. Olyan útat tett meg ugyanis, amelynek csak fölületes elgondolása is szédületbe ejt és a világ legbátrabb emberei közé emeli őt. Útja, mint a legrégibb forrás mondja (Chronica XXIV. Generali um) „keletnek és délnek" vezetett ismeretlen tájaira, ismeretlen nációk: emberevők, vadak, vagy legföljebb félművelt pogányok közé. Űtjából csak a végcél volt ismeretes, t. i. Kambalek vagy Peking, a világjáró és még akkor élő rendtársának, Montecorvinói Jánosnak hithirdetői székhelye; azonban a kezdetleges eszközök, az ismeretlen vidék és klima, s a megannyi rejtett veszélyek között és azok ellenére is, csak a nehézségekben és a türelmesen elviselt szenvedésekben kipróbált hősi és krisztusi állhatatossága bírta az út folytatására. Az oda- és visszautazásban látottak és tapasztaltak megörökítése pedig nagy hálára kötelezi az utókort, mivel sok, addig hihetetlen vagy még nem hallott ismerettel gyarapította a naiv nyugat gondolatkörét. Bár kortársaira a szenzáció lenyűgöző erejével hatott Relatiója, reánk és a modern korra nézve éppen abban rejlik kiválósága, hogy írását, közléseit könnyen elhiszszük, mert utána mindezt már sokan megírták, vagy saját tapasztalásból kifolyólag megörökítették és akiknek ezirányú írásait már szintén olvashattuk. Ha ezeket Odorikunkkal összehasonlítjuk, látjuk és meg kell állapítanunk az ő XIV. századbeli éleslátását, élelmességét, és azt, hogy f öl jegyzései leleményesek és kezdeményezései úttörőek. Ha pedig mint misszionáriust állítjuk magunk elé, bámuljuk a lelkiségnek, a krisztusi kegyelem hajtó erejének nagyságát ebben az emberben, aki a szentpáli égedelmes istenszeretettel és a szentferenci igénytelen-