P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)
I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - PORDENONEI BOLDOG ODORIK NAPKELETI UTAZÁSAI A XIV. SZÁZADBAN
resztelve (Chronica XXIV. GG.) a katolikus hit részére „leigázott". Ugyanígy beszél Wadding, 9 8 midőn állítja, hogy a lelkek üdvözítéséért való buzgóságból majdnem az egész világot beutazta. Mindezeknek az állításoknak az alapja a Boldogunk halála után (1331) néhány évtized múlva a Chronica XXIV. Generalium-ban 8 í megjelent következő kitétel: „tizenhat év alatt, amelyben ott volt (t. i. keleten és délen), 20.000 hitetlent keresztelt meg". Ugyancsak ebből a forrásból megtudjuk azt is, 7 0 hogy Boldogunk visszautazásának tulajdonképeni célja megint csak missziós szándékból történt, mivel a nagy kán megbízta, hogy menjen Európába, hozzon magával testvéreket, rendtagokat, akik népét a kereszténységre oktassák. Ö igyekezett teljesíteni a kán kívánságát és ezért vállalkozott is a visszautazás kockázatos feladatára. Célját azonban nem tudta elérni, mivel a halál kidöntötte e nagy jellemet az élők sorából. Hogy egész vállalkozása a hithirdetőnek típusát mutatja, meglátszik az nemcsak a kor szelleméből, amelyben élt, nemcsak az átélt nélkülözések, szenvedések és fáradalmak tömkelegéből, amely osztályrészévé lett, hanem a szédületes távlatokból is, amelyeket utazásával fölmért és amelyekkel az apostoli idők charismatikus korát vetítette vissza XIV század multán is, csak azért, mert szerette Krisztust és mert Assisi Szent Ferenc tőről metszett fia volt, aki a szentferenci regula XII. fejezetét, amely azokról szól, akik a szerecsenek vagy más hitetlenek közé mennek, a halálig átélte. Egy modern író, maga is jeles misszionárius, mondja róla: „Az ő útja kiterjedettségében felülmulta Szent Pálét, fáradalmai hasonlítanak Szent Péteréhez, Xavéréhez, Szolánói Ferencéhei és az ő világból való kimúlása pedig a rend alapítójáéhoz, Szent Ferencéhez, akit az Isten szolgálatában való kimerülés döntött a halálos ágyba". 7 1 A legnagyobb miszsziónáriusok között méltán foglal helyet B. Pordenonei Odorik, mivel hasonló útat Krisztusért, előtte senki sem tett, utána pedig csak kevesen; azok pedig, akik az újabb 8 8 Ad an. 1331. 13. (VII. 144); 8 9 AF. III. 500. 7 0 U. o. 501. 7 1 P. Otto Maas O. F. M. ľ Der selige Odorich von Pordenone, Antaniusbo*? XXXVIII., 1931. jan.
