P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - PORDENONEI BOLDOG ODORIK NAPKELETI UTAZÁSAI A XIV. SZÁZADBAN

tésével különben már közvetlenül Tibet szomszédságába került. 1. Pordenonei Odorik Tibetben. Boldogunk tibeti tar­tózkodásáról azért emlékezünk meg kiemelőbb módon, mivel Ő volt az első európai ember, aki e tartományban járt, és mivel Tibetre vonatkozó f öl jegyzései a legvita­tottabbak közé tartoznak. A Van den Wyngaert által adott legjobb szöveg a XXXIII. fejezetben van. 4 3 A tu­dósok, szerzők vizsgálva e szöveget, két pártra szakad­nak, aszerint vájjon összeegyeztethetőnek tartják-e a 4 3 Tibetről ezeket írja: „1. Tibet nevezetű nagy országba jöttem, amely Indiával határos. Ez az egész ország a nagy­kánnak van alávetve és benne a kenyérnek és bornak na­gyobb bősége van, mint a világ bármely más részén. Ennek a vidéknek lakói sátrakban laknak, amelyek fekete, nemez­ből készültek. Királyi és fővárosa egészen fehér és fekete fa­lakból áll; és összes utcái kövekből vannak. E városban senki sem mer ember- vagy állatvért ontani és ez egyik bálványuk iránti tiszteletből van, amelyet ott tisztelnek és imádnak. Eb­ben a városban tartózkodik az Albassi, vagyis az ő nyelvü­kön a pápa. Ez a feje az összes bálványimádóknak, akiknek mindazokat a javakat, szokás szerint, odaadja és szétosztja, amikkel csak rendelkezik. — 2. Ebben az országban az a szo­kás, hogy az asszonyok több mint száz hajfonatot is horda­nak, szájukban olyan hosszú két foguk lévén, mint a vad­kanoknak. — 3. E vidéken még más szokás is van; mert tegyük föl, hogy valakinek az atyja meghal, akkor a fia így szól: Óhajtom megtisztelni atyámat! Evégből összehívja az összes papokat és szerzeteseket és a vidék minden színészét, úgyszintén szomszédait és rokonait, akik nagy örömmel ki­viszik a mezőre, ahol készen áll egy nagy edény, amelyen a papok levágják annak fejét, amelyet azután a fiának adnak. Fia azután az egész társasággal énekel és érte sok imát mond. Majd a papok annak egész testét darabokra ivágják, ami után elvonulnak a hegyékbe a társasággal együtt imádkozva éret­te. Ezután jőnek a sasok és keselyűk a hegyekből, mindegyik vesz egy darabot és elviszi. Majd mindnyájan hangosan kiál­tanak, mondván: Látjuk, hogy milyen ember volt ez, mert szent volt ő, mivel jőnek az Isten angyalai és a paradicsomba viszik. — 5. És így cselekedve az ő fia, nagy tiszteletet vél tenni neki. Mikor pedig az ő atyját Isten angyalai, vagyis a madarak tisztességesen elviszik, akkor fia fogja annak fejét, megfőzi és megeszi. A fejéből vagyis a koponya csontjából a fiú egy poharat készíttet, amelyből úgy ő, mint összes háza­népe kegyelettel isznak elhalt atyjának emlékezetére. Mert így cselekedve, mint mondják, atyjuknak nagy tiszteletet ad­nak. De még más egyéb szokatlant és féktelent is cselekesz­nek ezek".

Next

/
Oldalképek
Tartalom