P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)
I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - PORDENONEI BOLDOG ODORIK NAPKELETI UTAZÁSAI A XIV. SZÁZADBAN
tésével különben már közvetlenül Tibet szomszédságába került. 1. Pordenonei Odorik Tibetben. Boldogunk tibeti tartózkodásáról azért emlékezünk meg kiemelőbb módon, mivel Ő volt az első európai ember, aki e tartományban járt, és mivel Tibetre vonatkozó f öl jegyzései a legvitatottabbak közé tartoznak. A Van den Wyngaert által adott legjobb szöveg a XXXIII. fejezetben van. 4 3 A tudósok, szerzők vizsgálva e szöveget, két pártra szakadnak, aszerint vájjon összeegyeztethetőnek tartják-e a 4 3 Tibetről ezeket írja: „1. Tibet nevezetű nagy országba jöttem, amely Indiával határos. Ez az egész ország a nagykánnak van alávetve és benne a kenyérnek és bornak nagyobb bősége van, mint a világ bármely más részén. Ennek a vidéknek lakói sátrakban laknak, amelyek fekete, nemezből készültek. Királyi és fővárosa egészen fehér és fekete falakból áll; és összes utcái kövekből vannak. E városban senki sem mer ember- vagy állatvért ontani és ez egyik bálványuk iránti tiszteletből van, amelyet ott tisztelnek és imádnak. Ebben a városban tartózkodik az Albassi, vagyis az ő nyelvükön a pápa. Ez a feje az összes bálványimádóknak, akiknek mindazokat a javakat, szokás szerint, odaadja és szétosztja, amikkel csak rendelkezik. — 2. Ebben az országban az a szokás, hogy az asszonyok több mint száz hajfonatot is hordanak, szájukban olyan hosszú két foguk lévén, mint a vadkanoknak. — 3. E vidéken még más szokás is van; mert tegyük föl, hogy valakinek az atyja meghal, akkor a fia így szól: Óhajtom megtisztelni atyámat! Evégből összehívja az összes papokat és szerzeteseket és a vidék minden színészét, úgyszintén szomszédait és rokonait, akik nagy örömmel kiviszik a mezőre, ahol készen áll egy nagy edény, amelyen a papok levágják annak fejét, amelyet azután a fiának adnak. Fia azután az egész társasággal énekel és érte sok imát mond. Majd a papok annak egész testét darabokra ivágják, ami után elvonulnak a hegyékbe a társasággal együtt imádkozva érette. Ezután jőnek a sasok és keselyűk a hegyekből, mindegyik vesz egy darabot és elviszi. Majd mindnyájan hangosan kiáltanak, mondván: Látjuk, hogy milyen ember volt ez, mert szent volt ő, mivel jőnek az Isten angyalai és a paradicsomba viszik. — 5. És így cselekedve az ő fia, nagy tiszteletet vél tenni neki. Mikor pedig az ő atyját Isten angyalai, vagyis a madarak tisztességesen elviszik, akkor fia fogja annak fejét, megfőzi és megeszi. A fejéből vagyis a koponya csontjából a fiú egy poharat készíttet, amelyből úgy ő, mint összes házanépe kegyelettel isznak elhalt atyjának emlékezetére. Mert így cselekedve, mint mondják, atyjuknak nagy tiszteletet adnak. De még más egyéb szokatlant és féktelent is cselekesznek ezek".