P. Takács Ince O. F. M.: Magyar ferences aszkeikus élet és aszketikus kiadványok a XVII. és XVIII. századra (Budapest 1942)

III. A ferences irodalom - b) Aszketikus írók és kiadványok a XVII. és XVIII. században - Általános lelki életre vonatkozó művek

Altalános lelkiéletre vonatkozó müvek. Első helyen kell itt megemlíteni, mint az aszkétikus irodalom legkiválóbb megszemélyesítőjét : Kopcsányi Mártont. Nagyszombati kanonok volt azelőtt, de lemondva méltóságáról, Kósa Jenő szerint 1608-ban a pozsonyi ferenceseknél fölvétette magát a rendbe. Nagytudású ember. Műveltségét, szellemi csiszoltságát párosította lelki önfegyelmezéssel és szigorral. Ezért nemsokára, mint a fejlődő mariána provincia egyik oszlopa és a fegyelemnek férfia provinciális lesz (vicarius prov.) 1614—16-ig. Kósa Jenő szerint 1617-ben halt meg. Ez azonban tévedés. A legtöbb író 1638-ra teszi halálát, köztük a Necrologium is.

1 Kopcsányi szereplése azért kimagasló, mert legfőkép ő indította el azt a praktikus és aszkétikus jellegű ferences irodalmat, amelyet csak utána merészelnek mindig bátrabban és tevőlegesebben művelni rendtársai. A szigorú reformáltak fegyelme az időben őt is önmegszentelődésre és szemlélődésre sarkallta. Hogy mégis munkáinak közrebocsátására szánta rá magát, ennek mozgató elindítója : akkori rendtartományfőnöke. Erről így ír A keresztyéni Tökélletes Életre intő Elmélkedéseiben: «ugyan az én lelki előmenetelemért ez előtt egynehány Esztendővel, egynehány Elmélkedéseket szedegetnék a tudós emberek írásiból, a Krisztus Sz. Szenvedésiről. Ezt meg tudván az előttem járó Provinciális Minister, és olvasván inte Atyai szeretettel, hogy a közönséges hasznot tekintvén, nyomtattatnám ki. Gondolkodásban juték ; mind a két Provinciában való együgyű Atyafiakról, és főképpen a Szent Klára szerzetében élő, és naponként szaporodó szüzekről, kik a deák írásból nem elmélkedhetnek. Noha pedig csekély tudományom, és vékony tehetségem tartóztatott, de bizakodván a meg feszített Ür Jézus segítségében . . . szívet vöttem e kis munkának fel-vállalására». A Bódog Szűz Mária életében pedig ezt írja : «Hogy pedig ez az aitatosságra ; és az Isten Anya böchületire vezérlő kis munka nevezet szerént a Sz. Klára szerzetében imágkozó (sic!), és a mennyei düchőségről elmélkedő Züzek1 A szombathelyi rendház Necrologiuma 1638 július 16-ra helyezi halálát. 1636-ban még tartományfőnök-helyettes. Életéről és műveiről v. ö. Seraph. Farkas, Scriptores, i. m. 21 ; Schematismus prov. S. Mariae Hung. (Concisi Annales) 1851. 67, 69 ; Kopcsányi Jánosné, Kopcsányi Márton ferencrendi szerzetes életrajza és irodalmi munkássága. Budapest, 1934, 3—7 stb. ; Danielik József, Magyar írók. Életrajzgyűjtemény. Pest, 1858,156—57 ; Gajtkó István, A XVII. sz. kat. imádságirodaloma. Budapest, 1936, 19, 25," 26, 35, 3, 7; Gulyás István, A XVII. sz. kat. aszkétikus irodalma. Budapest, 1939. 19, 22, 46 ; Szinnyei József, Magyar írók élete és munkái, VI. Budapest, 1899, 963 ; Petrik Géza, Magyarország Bibliographiája, II. 1890, 443—44 ; Zeitiger Alajos, Esztergom-vármegyei írók. Budapest, 1888, 100 ; Karácsonyi J., i. m. I. 1922, 114—115, II. 613—615 ; Dr. Mihalovics Ede, A kath. prédikáció története Magyarországon, II. 1901, 64.