P. Takács Ince O. F. M.: Magyar ferences aszkeikus élet és aszketikus kiadványok a XVII. és XVIII. századra (Budapest 1942)

Befejező

BEFEJEZŐ. A magyar ferencesek aszkétikus irányú életéről és ezirányú írásműveiről adtam halvány képet. Hangsúlyoznom kell, hogy e dolgozat csak keret-képet igyekezett szolgáltatni. Ahhoz ugyanis, hogy egyéni és közös fegyelmi életükről teljes képet nyerjünk, különösen a XVII. és XVIII. század folyamán, életükről minden lehető adatot föl kellene kutatni. A sajtóban megjelent kiadványaikról pedig ez irányban hiánytalan egészet csak akkor nyújthatnánk, ha fölkutatnék az összes jelenlegi és egykor létezett kolostorok könyvtárainak tartalmát. Ez pedig majdnem lehetetlenség, mivel egy emberöltőt igényelne. Az aszkétikus irodalmi tevékenységről alkotott fogalmunk még ez esetben is csak akkor lenne teljes, ha az összes idevonatkozó kéziratokat is ismernők. Ezek száma pedig légió. A könyvtárak, levéltárak poros állványain fekszenek el, némaságukkal is hirdetve, hogy különösen a XVII. és XVIII. században dolgoztak a franciskánusok. A fölsorakoztatott könyvek is azt tanúsítják, hogy ők csendben munkálkodtak és maradandóan művelték önmaguk és mások lelki kultúráját írások, könyvek, kiadványok, eredeti munkák vagy reprodukciók és másolatok által. Tudnunk kell azt, hogy épp a barokk-korban a franciskánus oroszlánrészt kér magának a pasztorációs munkából. Kevés a pap, a lelkipásztor. A licenciátusok korában vagyunk akkor.

1 A rengeteg apostoli, missziós kirándulás, a sok nehézséggel járó küzdelem a megélhetésért, a létért, az újonnan alapított rendházak berendezésének gondja, a vidéki hívek látogatása, a háborús idők zendülése és nyugtalankodása nem engedett nekik elég időt a békés korokra emlékeztető csendes, nagy és hatalmas kötetek kidolgozására. Mindezek ellenére látjuk, hogy a kifejtett indítóokok folytán terjesztik a jó szellemet, a rendi, társulati, imádságos könyveket, aszkétikus jellegű művekkel és kiadványokkal. Nem számít előttük, vájjon eredeti-e, vagy sem. Fő törekvésük, hogy kielégítsék a rendtársak és a katolikus hívek lelki igényeit. Abban az időben mindenkinek érdemére szolgált az is, ha a sztándárd lelki könyveket fordí1 V. ö. Juhász Kálmán, A licentiatusi intézmény Magyarországon. Budapest, 1921.