P. Takács Ince O. F. M.: Magyar ferences aszkeikus élet és aszketikus kiadványok a XVII. és XVIII. századra (Budapest 1942)

III. A ferences irodalom - b) Aszketikus írók és kiadványok a XVII. és XVIII. században - A Szent Ferenc-renddel foglalkozó írásmüvek

ébresztgessék, és a rend múltjából vett szemléletes rámutatással a lelkiség ferences jellemvonásait fejlesszék. Azért írja P. Kósa Jenő az általa kiadott «Antiquitates Franciscanae» előszavában : Utere proinde antiquitatibus bis in commodum spirituálé tuum . . . ut ab antiquo spiritus Franciscani fervore minime desciscas. Vagyis magyar nyelven ez azt jelenti : Használd e régiségeket lelki hasznodra, . . . nehogy valaha is kiessél a ferences szellem régi buzgóságából. Felsoroljuk a következő műveket : Kopcsányi Márton, Szerzetes Rend-tartó Fenéték Tüköré, Bécs, 1630. Amint a címe is elárulja : ez a könyv a Szent Bonaventura neve alatt elterjedt Speculum disciplinae-nek lehet a fordítása.

1 Ugyancsak a Speculum disciplinae egy másik fordításáról is tudunk, amelyet Senquiczy Pál mariánus provinciális (1674—77) eszközölt 1677-ben. Címe : Szent Bonaventura Albani Püspök, Kardinal és Seráficus Doctor, Szerzetes Rendtartó. Fenétték Tüköré és Azon Szerzetes Tökélletes Jobánn Nevelkedést mutató jgen hasznos Vezér könyvecskéi, mellyek Szent Ferencz Bendin valo. F : Henricus Sedulius, Antverpiai Guárdián által nagy Szorgalmatossággal megh Jobbéttattanak. Most pedigh Azon Szerzet-béli Egy áhétatos Lélek által. Elsobbenn : Magyarrá fordéttattanak. Posonii 1677. 8. r. 582. ol.

2 Üjra felhozom itt a mariánusok Statutumait, az ú. n. Statuta Mun'cipáliákat. A legrégibb kiadás 1659-ből (Nagyszombat) való : 1 V. ö. Danielik, i. m. 156 ; Farkas,-i. m. 21 ; Concisi Annales, 69 ; Karácsonyi II. 614 ; Kopcsányi Jánosné, i. m. 76—77. 2 V. ö. Karácsonyi, II. 616; Farkas, 29; Szinnyei, XII. 1908, 918—19; Akantisz, i. m. 20. -— A Speculum disciplinae szép munkának a quaracchi kiadók véleménye szerint valószínűleg nem Szent Bonaventura a szerzője, hanem ennek titkára, Fr. Bernardus de Bessa (V. ö. Opera Omn. S. Bonav. VIII. 583. és a Bevezetésben : XLVI.). Wadding szerint (Scriptores Ordinis Minorum, Romae, 1906, 114) Henricus Sedulius, híres ferences író, amidőn e művet kiadta 1591-ben, a régi kódexek szerint kijavított szöveget közölte. Hyacinthus Sbaraela minorita (

Supplementum et castigatio ad Scriptores trium ordinum S. Francisci, Romae, Pars I., 1908, 359) a Firmamentum trium Ordinum által félrevezetve a Speculum disciplinae szerzőjeként Szent Bonaventura egy másik tanítványát, a híres Joannes Peckhamot (canterburyi érsek) tartja. Ezzel ellentétben a Chronica XXIV Generalium, mint legrégibb forrás szerint (

Analecta Franciscana, III. 377) Szent Bonaventura titkára, Bernardus de Bessa a szerző.-A quaracchi atyák szerint ez mégis olyan formában helytálló, hogy mellette Szent Bonaventurának is volt irányító része. Sőt Bernardus talán a Szent Bonaventurától szolgáltatott anyagot öntötte formába. — Ha tehát itt két kiadásról hallunk, akkor véleményem szerint Kopcsányi egy régibb Szent Bonaventura-kiadás szerint járt el a fordításban, Senquiczy pedig a Henricus Sedulius által háromszor kiadott és javított valamelyik kiadást fordította le. Karácsonyinak egyéb föltevése egy kis csalódáson alapul. — Senquiczy fordításának további címe arra enged következtetni, hogy ő a Speculum mellett a Profectus Religiosorumot is lefordította. Tény, hogy Henricus Sedulius 1593-ban Augsburgban ezt is kiadta (Sbaralea, u. o. I. pars, 359). A De profectu Religiosorumnak a szerzője Augsburgi Dávid (Sbaralea, u. o. 225). Magyarországon is a Bernardus de Bessa Speculum disciplinae-jét és Augsburgi Dávid De profectu Religiosorurnát (vagy mint több kiadás nevezi : Liber de eruditione fíeligiosorum) többször együtt adják ki.